Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Napjaink

November 20.

Nincs kedvem írni, mert miután beírtam kb. 3 havi élménybeszámolót, ez a vacak félóráig homokozott, és mire frissítettem kitörlődött az egész...pedig olyan sok jó dolgot írtam. Gebedjen meg a rendszer.

NEM HISZEM EEL!!!!!

Mindenesetre az utolsó két gondolatot leírom újra:

1. Anyagilag bákáék most jobban élnek - irigylem is őket a hibernálódásért, mert addig sincs gondjuk semmire.

Munka kellene... BUTA, KÖVÉR, TÚLKÉPZETT, NEM ELÉG KÉPZETT, AGILIS LIBA ZSÍROSBÖDÖNT KERES!!!

2. Nem tud valaki valakiket, akik kivennének egy 67 négyzetméteres (+13 négyzeméter tornác), társasházi lakást kis közös költséggel (2500/hó), jó közlekedésnél...

Valaki nyírjon ki, mert akkor a családom legalább az életbiztosításaimat megkapja...de gáz többet érek holtan, mint élve...

Szeptember 25.

Megint nem írtam hosszú időn keresztül.

Most is rövidre fogom, mert kisebbik fiam épp bömböl. Már többször is megpróbáltam okostelefonról írogatni, de vagy én nem vagyok elég okos hozzá, vagy a telefon, hiszen - mint tapasztalható volt - nem sikerült.

Átestünk  - családilag - egy megfázásos, lázas, köhögős betegségen. Én kezdtem. Ilyet még életemben nem éltem át. Teljes éjszakán keresztül lázas voltam, fájt a fejem, nyelni nem bírtam. Reggelre jobban lettem, de a párnámból facsarni lehetett a vizet. Mindkét oldalról. Már a fiúk is túl vannak rajta.Mebucain, v. Septofort, tea hektószám - főleg mézesen - aszpirin, a gyerekeknél algopirin.

A 200 liter mórabóra cefréből 14,6 l olyan durvajó pálesz lett, hogy na még...

Viszontagságaimat később folytatom. Megyek gyerekvigasztalni, és mosni. " A mosónők korán halnak."

A kisgyerekes anyukák meg korán fekszenek, és kelnek...

Augusztus 24.

Huuuuú, de rég írtam.

Az az igazság, hogy a költözködés, és a festés, meg a konyha átalakítás miatt lehúztam a rolót egy időre, de szerintem egy-két nap, és nem győztök majd olvasni minden témában.

Köszi a türelmet, de már rágják a fülemet a laptopért, valami nyomi autósjáték miatt...

No comment.

Augusztus 8.

Tegnap sütöttem Habos túróst, üvegekbe töltöttem a nagyi őszilekvárját, kevertem cefrét, és mosogattam, mosogattam, és mosogattam. Épp a Mézengúzt töltöm le, mert a miénk tönkrement - nem is értem miért, végülis csak korcsolyának nézte a lemezt a kisebbik kisdrágám... Már nem sok türelmem van hozzá, mert elvileg 96 perc lett volna, de félóra múlva még 93 perc volt hátra, tehát végeznem kellett volna kb. 11-re, helyette még jelenleg - 0:09-kor - is 22 perc van hátra, már vagy öt perce. Szóval mintha unnám egy cseppet.Lehet, hogy feladom...

Anyu konyhájában már a padlót is felszedtük, úgyhogy teljes a putri-feeling.

A héten megcsinálják a vizet a konyhában, a mosdócserét a fürdőben, és a wc-csésze cserét is. Már alig várom, hogy legalább ezen túllegyek. Pénteken éjjel jön a Zuram. Na azt várom még igazán. Hetek óta nem láttam - még szerencse, hogy már feltalálták a telefonokat, és a skype-ot.

Nagybátyámtól kaptam Steviát. Na erről még mesélek.

Augusztus 3.

Tegnap megpucoltam kb. 1 kg sóskát. Ez mennyiségileg nem tűnik olyan soknak, de tevékenységileg azért nem unatkoztam egy ideig. A durva az egészben, hogy mire megdinszteljük úgy összeesik, hogy alig látszik meg a fazékban. A cefrém csodás, és egyre több, ráadásul a nagypapám kertjében is van két szilvafa, amivel nem törődött senki, úgyhogy le is hullott - az amúgy nem sok - termése. Cefréshordóm elbírja, de ha mégsem, akkor majd kezdünk még egy hordót. Anyai nagybátyám - Vili - ma megnézte, és azt mondta, hogy jó sűrű, és erre biztos önteni kell vagy két vödör vizet, hogy ki tudjon főni az alkohol belőle. Meglátjuk.

Ma el kell tennünk kb. két kisebb láda körtét, mert erősen elkezdett érni. Már előre ráz a hideg az egésztől: az a rengeteg hámozás, csumázás, darabolás... aztán meg még szirupban megfőzés... máris elment az életkedvem. Ha ez nem lenne elég - kaptunk mellé még 1 láda őszibarackot Vilitől, meg holnap kapunk 1 láda szilvát a szomszéd Esztike nénitől. Nyilván nem eszegetni fogjuk. Én idén még kb. 4 barackot, ha ettem, de nem is nagyon kívánom valahogy. Pedig amúgy meg imádom. Dinnyét se sokat ettem, de az elég is volt. Mondjuk sárgadinnyét azt ennék, de abból is elég lenne egy vékony szelet - csak az íze miatt.

Holnap jön a szerelő, megcsinálja a gázt, a vizesblokkot meg majd jövő héten. Már alig várom, hogy üzembe helyezhessük anyu tűzhelyét, mert végre süthetünk a sütőben ezt-azt. Úgy grilleznék egyet kinn a kertben, remélem jövő hétvégén jó idő lesz, mert akkor jön Balázs, és akkor talán még sütögethetünk is. Utána megyünk haza festeni, meg rendezkedni - mit hozunk haza, és mi marad. Szerintem eleve utánfutóval megyünk, mert lesz ami nagyobb darab - pl. ülőgarnitúra, mosogatógép, és fagyasztószekrény -,  azokat nem lehet csak úgy ölben hazahordani.

Sürgősen állás után kell néznem, mert anyagilag nem hinném, hogy másképp boldogulni fogunk, hacsak ránk nem szakad a lottó főnyeremény, aminek már csak azért is kicsi az esélye, mert évente kb. 3 alkalommal lottózunk. Még szerencse, hogy van két szép gyerekünk, és a Zurammal ott vagyunk egymásnak, és egészségesek vagyunk - hellyel-közzel.

Valahogy majd csak lesz...

Július 28.

Érdekes dolgokra képes az ember, ha muszály. Barátném Béla nevű férjével leszedettem a csempét a konyhában, de előbb összeütöttünk pár deszkát homokozókeretnek. Annyira jó lett - bár még nincs benne a fólia, és nincs rajta a perem, így homok sincs benne -, hogy azt találtam ki, hogy ilyen keretet fogok gyártani alacsonyabb verzióban a kiskertbe a fűszernövények elkülönítése céljából.

Ma meg képes voltam felmászni - a gyenge mázsámmal - a telkemen elvadultan növögető körtefára gyümölcsszedés céljából. Mit ne mondjak morbid látvány lehettem ahogy Kígyónő-jelleggel tekeregtem körül az ágakat, csakhogy elérjem azt az utolsó körtét. Berakjuk, megesszük, a földön lévők pedig feljavítják a mórabóra cefrét kicsit. Persze nem fogok a két darab 120 literes hordóba túl sok körtét tenni, csak keveset, mert az kicsit megdobja a cukortartalmát, és enyhén lágyítja az ízét, és ettől még szilvapálesz marad... Vicces, hogy én beszélek a cefréről, meg a pálinkafőzésről, aki évente... nos szerintem nem iszok meg 5 decit egy év alatt. Persze lehet, hogy mégis, de számoljuk csak ki: egy évben 365 nap, és 52(?) hét, 12 hónap. Ez azt jelenti, hogy havi szinten iszok 3 centet, de Húsvétkor, Karácsonykor, és Szilveszterkor még kb. egy-egy feles - tehát "masszív alkesz" nem leszek egyhamar... Ha ezen múlna, akkor valószínűleg évekig kitartana a kb. 20 liternyinek várható páleszünk.

A Zuram se egy kefekötő: ha két sört két felessel megiszik, akkor már erősen mosolyog, és irgalmatlanul sokat képes beszélni - ami egyébként nem igazán jellemző. Szóval nem mikettőnk által gazdagodnak meg a kocsmárosok, szeszfőzők, és szeszgyárak.

Ma már két kemence árajánlatot is kaptam, az egyik nettó 600 ezer - és egy pékségnek is elég lenne - a másik bruttó 400 ezer. Vajon melyiket fogom választani?

A drága gyermekeimet körte- és cefreszedés idejére anyóshoz vittem, ahol jók voltak, jól elvoltak, és még aludtak is. Itthon már nem voltak olyan jók, sem olyan jól el, és este alig akartak aludni. Viszont érdekelte őket a szippantóautó, ami nálunk járt minden kétséget kizáróan az okból, hogy megszabadítson bennünket a fertőtől. Midőn ez megtörtént - végre - fel lehetett lélegezni a toaletten. Enni egész nap alig ettem, alig ittam, viszont már kapar a torkom, és hulla is vagyok.

Ráadásul most már 98 % valószínűségű, hogy hazajövünk, mert így alakultak a dolgaink. A lakást szándékunkban áll kiadni, és kb. kéthavonta ellenőrizni.

Ennyit mára...

Július 24.

Ma sem volt egyszerű napom, ahogy az egész héten egyszer sem. Lassan belerokkanok a cefregyűjtögetésbe, miközben a szétvert konyhában is takarítgattam. Jó, ez kicsit túlzás: a Zuram kihordta a törmeléket, és a port kellett a fal exhelyén összegyűjtenem, valamint ki kellett porszívóznom. Előző nap lett a fal kibontva. Amiről azt hittük pitty-putty meló lesz "kicsit" tovább tartott, mint mertük remélni. Konkrétan a 2.8 méternyi fal legfelső sorát Béla barátunk - akiről tudni kell, hogy nem egy piskóta emberke - kb. két órán keresztül zúzta, remegett az ablak, stb. és alig akart lebomlani. A drága jó cementes habarcsból nem lett kispórolva anno a cement, mert a tégla tört, a habarcs meg alig engedett. Azt gondolta még Béla is, hogy "Á, pite lesz, csomó téglát megmentünk!" - és hát nem így lett. A rengeteg válaszfaltéglából alig néhány maradt használható - max. 20, de szerintem sokat mondtam.

A holnapi napra konkrétan már munkarendem van: leghamarabb - előreláthatólag - délután két óra körül lesz az első szabad percem, addig nem érek rá. Most, hogy így anyunak elindítom a falusi turizmust, nagyon sok elintéznivalóm van. Amúgy, ha minden normális ütemben menne - és nem lennének az állandóan anya fenekéhez nőtt porontyok a nyomomban - még élvezném is a pörgést. Nem véletlenül mondják, hogy teher alatt nő a pálma, ez lenne az én világom - a rengeteg intézkedés, szervezés, stb. Csak kellene valaki, aki addig ügyelne a lurkókra, mert szegény anyu lassan megrokkan, a dédik meg örülnek, hogy élnek idnként, nemhogy két energiától kicsattanó ugrálógépre vigyázzanak. Szerintem egy nap alatt szívrohamot okoznának a terheléssel.

Amúgy - ha már itt tartunk - jelentem tisztelettel ALMA vendégház lett a nevünk. Gondolkodtam a MÓRABÓRÁban, mert az olyan egzotikus, és jópofa hangzású, de anyukám, és a Zuram leszavaztak, mondván, ez rövid, könnyen kimondható, és megjegyezhető, és nem mellékesen már én magam is mondtam, hogy milyen jópofa kis logót lehetne gyártani hozzá, ami felismerhető, és szép. Arról nem is beszélve, hogy gázos, ha úgy emlékszik az ember, hogy "abban a fura nevű vendégházban, amikor Debrecen és Hajdúszoboszló között nyaraltunk".

Ha elintéztem a hivatalos dolgokat, és  - nem mellesleg a fiúkat is elaltattam - akkor még kiugrok a telkemre cefrét és körtét szedni.Remélhetőleg elég mórabórám van még ott, meg itthon ahhoz, hogy megtöltsem a 2 db 120 literes hordót csak vele. már mind a kettő kétharmadig van, de még itthon is van a nagy fa alatt a földön, plusz van még egy későbbi érésű - ami elfajzott besztercei -, de még a telken is "terítve az alja, felszedjük hajnalra". Mindenesetre a derekam meg a combom már erősen érzi. Egyébként az egyik hordó úgy van kétharmadig, hogy már erőteljesen érett cefreszaga kezd lenni, míg a másikban még várható összeesés. Keverem-kavarom, remélem jó kis pálesz lesz belőle.

A házunknál van 2-3 fa, amit ki kell vágni, helyettük almafákat akarok telepíteni - stílszerűen. Persze már annak is örülnék, ha lenne egy éjszakám, amikor rendesen alszok, és lenne egy nappalom, amikor ráérek elmenni masszázsra. Nos, ez nem mostanság lesz, mert a konyha rendbetételéhez kell egy vizes, egy gázos, és egy villanyszerelő. Azután takarítás, festés(-burkolás), újabb takarítás, bútor be... Bár már ott tartanánk. Ja csak azt felejtettem el, hogy még meg akarom nyitni egy részen a konyha, és az étkező közti falat, áthidalóval, munkalappal - amit egyébként kis "reggelizősarok" jelleggel használnánk. Persze ez még bizonytalan, mint a burkolat is, mert rá szeretném venni anyukámat, hogy a falak csak festve legyenek, és csak a konyhabútor pultja fölött legyen hátlappanel - ami egy vékonyabb fogácslap, vagy rétegelt lemez lenne, beburkolva rozsdamentes acél, vagy bádog lemezzel. A felfüggesztése vagy az a fúrt kulcslyukjellegű felfüggesztés legyen, vagy ez a lyukacsos fémlap - amikor a forgácslapra rácsavarozom, és aztán a másik lyukat meg a falban lévő tiplibe csavaroznám a felső szekrény háta mögé. Persze ki tudja mire tudom rábeszélni anyut, és ki tudja mit tudok kigazdálkodni szűkös keretből.

JAJ, ANNYIRA KREATÍV VAGYOK!

 

Július 20.

Érdekes nap ez a mai. Időjárásilag mindenképp: reggel még remeknek tűnő idő fél kilenc-kilenc tájékán fülledtség, 11 körül óriási szélvihar. Aztán lecsendesedett tavaszias jellegű idő, majd félöt-öt körül szemerkélés, amit nemsokára zuhé váltott. Aztán csak szemerkélés, ami teljesen olyan volt, mint a ködszitálás - köd nélkül. Fél hét környékén meg már ez se. Igazán bizonytalan idő...

A fiúk ma Kati mamát boldogították, állítólag rendesen viselkedtek, csak szegény Máté pisilt be álmában - mivel sokáig húzta az alvást. Ez volt a legnagyobb baj velük mindössze. Hazafelé is egész jól haladtunk - csak kétszer kellett szólni, hogy előre nézzünk, ne hátra az ott parkoló autókra, és csak egyszer kellett Árpit kihúzni az útszéli pocsolyából, amikor tapicskolás után varacskos disznót akart játszani.

Fogadkozásaim ellenére sem sikerült elültetnem a medvehagymákat, sőt cefrét se sikerült szednem. Ma. Utálom ezt mondani - és hallani is -, de ez esetben majd holnap. Én általában mindent szinte azonnal akarok.

Mostanság éppen anyukámnak próbálok segíteni a Falusi turizmus elindításában, és néhány apróbb probléma megoldásában. Például hétvégére tervezem a konyha-kamra közti fal kidöntését is - persze kérdés, hogy valójában mi lesz belőle. Remélem döntés!

Balázs meg már mondogatja egész héten, hogy hazajön hétvégére, de nem hiszem, hogy ez olyan jó ötlet lenne - bármennyire is szeretném.

A varrógépemet megnézte a mamikám - aki ért hozzá, hisz évek óta varr - de nem tudott rájönni, hogy miért akar subaszőnyeget készíteni minden négyzetcentiméteren. Úgy néz ki javítás lesz a dologból. Még azért a héten kipróbálok pár trükköt vele - hátha bejön, és kiderül, hogy csak én voltam a béna.

Húúú, de ragad a szemem. Mára ennyit bírtam.

Július 18.

Na jó régen nem írtam már...

Valójában azért, mert az anyukámnál "nyaralunk" a gyerekekkel - azaz két fiacskám, és én. A Zuram szegény meg dolgozik, csak egy-egy hétvégére tud elszabadulni, és 200 km távolság azért nem két forintos benzinpénz.

A nyár furcsán alakult: Míg otthon voltunk javarészt esett, néha egy-két kánikulai nap adódott, amióta viszont itt vagyunk szinte folyamatos a kánikula - egy-két hűvösebb nappal. Mielőtt megjöttünk volna nézegettem a hosszabbtávú előrejelzéseket, ami nem volt egy piskóta, mert az egyiknél alig-alig volt napsütötte időjárás, a másiknál meg alig volt esőnap. Csomagolás szempontjából - valjuk be - nem jutottam előrébb, így két hatalmas utazótáskával, és egyéb kacatokkal érkeztünk meg. Az elcsomagolt ruhákból - mint kiderült - a fele sem kellett, de jobb félni, mint megijedni. Hűvösebb napokra alkalmas cuccok voltak anyunál bőven, a nyáriak meg egy táskában is elfértek volna. Na de nem ijedek meg, mert ma is dögmeleg volt eddig, de ebben a pillanatban hátranéztem, és - na lám, csak lám! - jön a rút idő az összes csúfsággal, mint szélvihar, szürke ég, satöbbi, satöbbi...

A konyhaművészetemről jelenleg annyit, hogy az elmúlt két hétben nyárson sült szalonnán, kapucsínón, kakaón, és ilyesféle nyalánkságokon kívül nem készítettem semmit - mea culpa, mea maxima culpa! -, helyette ettem anyukám, nagyikám, anyósom, barátaim, és ismerőseim kreálmányait.

Megkaptam a postán érkezett medvehagymákat, amit ma fogok kiültetni, úgyhogy a rossz idő is csak "nekem fütyül", mert így legalább nem kapunk hőgutát sem én, sem a hagymácskáim. Van belőlük ugyanis kb. 100 db.

Anyukámnak segítek itthon elindítani a Falusi turizmust. Papírok, tanácsok innen-onnan, előkészületek, stb. Nem unalmas egyáltalán. Mára is terveztem, hogy konkretizálok pár dolgot a helyi egyesület elnökével, már múlt héten telefonon is kooperáltunk, de a héten mindenképpen - lehetőleg ma - szeretnék vele személyesen is találkozni, fixálni dolgokat, ötleteket "lopni".

A kreativitásomat is az előbbiben éltem ki eddig, meg abban, hogyan súroljam ki a kétéves algás vízkövet a felfújható medencénkből. Erről később az Okosságokban nyilatkozom. Ja meg persze a gyereknevelési próbálkozásaimban - ami lényegében abból állt, hogy gyermekeim hisztériás rohamjait próbáltam elcsitítani.

Minden este elhatároztam, hogy írok, de vagy a fáradtság, vagy a programok, egyszóval valami mindig közbejött.

Azért csak sikerült valami tippet adnom a barátnőméknek a reszelt alma esetében, hogy a kifacsart levet kis poharakba töltve fagyasszák le, és félfagyott állapotban nyomjanak a közepébe jégkrémpálcát, hurkapálcát, vagy szívószálat és így készítsenek belőle jégnyalókát. Egészen sikeres volt a nyári melegben, bár volt a gyerekek között, aki túl hidegnek minősítette - de hát nem vagyunk egyformák! - és ezért nem jött be neki.

Július 6.

Tegnapelőtt Karalábéfőzeléket főztem, vagy az tegnap volt? Annyira összefolynak a napok. Csodák csodájára, a férjem imádta. Pulykahúsból készült fasírttal. Árpikám is úgy tömte befelé, hogy majd megfulladt, Máté viszont csak csipegette, de ő mostanság mindent csak csipeget - kivéve, ha gumicukor... Csodálkoztam is a nagy dícséretözön miatt - lévén, hogy a kezdet kezdetén kissé odakapattam a karalábét,és át kellett tenni egy másik edénybe tovább készülni. Ja, akkor nem is annyira kicsit kapott oda? Szerintem de. Na nem vitatkozom magammal, mert úgyis én nyerek. Ma Mátékám óhajára Gyümölcsleves volt, utána pedig Tárkonyos csirke, orsó tésztával. Mostanában megint előjött a Parasztház-mániám. Ki is néztem egyet-kettőt magamnak. Nem tesz jót nekem a Discovery Travel and Living, mert állandóan a felújítós, meg építős, meg barkácsolós műsorokat nézem - ha van időm.

Szombaton Rozsos kenyérlángost csináltam, vasárnap meg Csirkeleves volt daragaluskával, és Grillezett csirkefalatok pergőszemű  párolt rizzsel, desszertnek meg Fahéjas-szilvás rétes. A sütiből kínok-kínjai közepette mentettem meg 3 szeletet másnapra a fiúktól, mert úgy viselkedtek, mint a piranhák - majdnem leették a kezem a sütiért. Szóval jóízű lett.

Hímezgetem a futót mostanában, ami úgy zajlik, hogy dolgozok rajta kb. 2 órát, amiből egy félórás melót visszabontok, mert nem úgy sikerült, ahogy kellett volna. Ja és közben harmincnyolcszor megzavarnak, ami a hímzés halála. Rájöttem, hogy a hímezgetés engem megnyugtat.

Június 29.

Nem olyan rég a Zuramtól kaptam egy könyvet: Joanne Harristől a Szederbort.

Ez a nő írta a Csokoládét, aminek a filmverziójában Johnny Depp, és Juliette Binoche a két főbb szereplő. Ha láttad azt a filmet, akkor megérted, hogy miért tetszett ez a könyve. Ahogy elkezdtem olvasni, olyan érzésem volt, mintha hallanám a narrátor hangját, ahogy mesél.( A Zuramnak nem mondtam el ebben a formában, mert azt mondta volna, hogy ha már hangokat hallok, akkor az már pszichiátriai eset.) A könyvben mondjuk voltak ismerős szereplők, pl. Josephine - az alkesz kocsmáros felesége, aki elhagyta a férjét, és Vianne barátnőjévé avanzsált, majd pedig átvette a kocsmát, és kávézót csinált belőle - szép forgalommal. Ettől a hangulatom jelentősen javult, meg persze a forró csokitól, és az azt megelőző vaníliafagyitól, amit eperszörppel, és Creme de Cassis-szal locsoltam meg miután szórtam rá egy lehelletnyi fahéjat.

Szeretem a fahéjat. Olyan melegízű, minden jellegtelen ízt elvarázsol: miatta szeretem a tejhabot a capuccino tetején. Ami még jobb benne, hogy az amúgy kellemes ízeket még élvezetesebbé teszi. Emlékszem zsenge tinédzser korom nyaraira, amikor először a debreceni Nosztalgia fagyizóban ettem Nosztalgia kelyhet, ami csokoládé-  és vaníliafagylaltból, tejszínhabból, őszibarackbefőttből, és egy lehelletnyi fahéjból állt. (Megjegyzem azóta az őszibarackbefőttet fahéjjal eszem.)

Később a családi fagyizónkban is kihasználtam ezt a lehetőséget - híztam is 10-20 kilót, de mit számít az már...

Érdekes, hogy én - személy szerint - nem szeretem a feketeribizlit, de a Creme de Cassis nekem is ízlik - főleg így a fagyin.

"Hétköznapi alkímia." - többek között ez a részlet is a könyvben volt. Ahogy az a nő le tudja írni az ízeket, érzékeltetni tudja az illatokat - szinte érzem a levegőben. Csak ajánlani tudom mindenkinek.

Amúgy itt - Budapesten - most esik, de nem az a bosszantó eső, hanem olyan, amitől enyhül a fejfájásom, amihez az ember kiül a tornácra egy pohárral a kezében, és szopogatja befelé szép kényelmesen a tartalmát, szaglássza a levegőt. Ilyenkor olyan illat száll a levegőben, mint a frissen vágott fű, érezni az ázott meleg föld szagát. Imádom.

Most kis időre el kell mennem, mert a nagyobbik fiam azért hisztizik, hogy adjam oda neki a telefonomat, mert ő autózni akar. Meg sem érdemli, mert folyamatosan üvölt, meg veri magát a padlóhoz, és alapjában véve sem viselkedett valami jól ma.

MM rámnézett a könnyes kék szemével, és azt mondta: "Bocánat anyaaa." Mondjátok meg nekem mit lehet ilyenkor lépni. Néz rám azzal az angyali pofikájával, könnytől csillogó szemekkel, reménykedő tekintettel, és elcsukló hangon motyogja: bocsánat. Hát mondjon a sok szakértő akármit, ennek én nem tudok ellenállni! Ez van! Közben az egyszerű paprikás krumpli rotyog a tűzön, eregeti a bűvös, füstölt kolbászillatú gőzfelhőket, amitől görcsberándul a gyomrom.

Megjött a Ház Ura. Éhes. Látom rajta. Gyilkos tekintet van a szemében, meggyújtatlan cigaretta lóg a szája sarkában, és ingerült a hangja. Amint eszik vasaltak lesznek a vonásai.

Június 28.

Voltunk  azon a híres-nevezetes Levendulafesztiválon Tihanyban.

Nagy csalódás volt nem csak a szeles, hűvös idő miatt, hanem azért is, mert ahhoz képest, hogy a levenduláról szólt alig volt túra az Öreglevendulásba - mindössze délelőtt 10-kor, meg este 18.00-kor, napközben meg szinte semmi élvezhető. Mondanom sem kell, hogy mivel az odaúton eltévedtünk - az ebből veszekedés megadta a kezdő hangulatot -, az első túrát nem gyengén lekéstük, a másodikig meg már nem bírtunk várni, főleg úgy nem, hogy két drága gyermekünk állandóan a Belső-tóba akart menni - kb. 21 fokban 1850 millió km-s szélben...   Ha ez nem lett volna elég, a szürkemarhával a Zuram majdnem pacsizott, mert nagyobbik gyermekünk sapkája a körülkerített területen kötött ki. MM be is mászott volna, de rájött, hogy a villanypásztor csíp. A Zuram viszont túlélő-típus, úgyhogy be is mászott. (Na próbált volna sapka nélkül hazajönni!)

Pillanat...

Éhező gyermekeim kinyilvánították akaratukat. Lefordítom: Máté és Árpi - akik 10 perccel azelőtt ettek - azt mondták, hogy éhesek.

Visszatérve a fesztiválhoz: az Öreglevendulás egy természetvédelmi terület. A levendulafesztiválon emberek saját termesztésű levenduláikat, és az abból készített termékeket, illetve kapcsolódó - vagy nem - termékeket árultak általában elérhető áron. Pl. levendulacsokrot 2-300 forintért, levendulás zacskókat 300-600 forintért, illóolajat, szappant, kerámiát, édességet, kacatokat, stb. Ezek után elszállt az agyam, mikor egy intelligensnek tűnő fiatal nőtől megkérdeztem, hogy hol vette azt a szép csokor levendulát, és azt válaszolta, hogy itt nem messze van egy nagy terület, és ott szedte. Felvilágosítottam, hogy védett terület, mire azt válaszolta, hogy mindenki szedi.

És tényleg! Öles csokrokkal jöttek a természetvédelmi területről nagyon sokan. Nem tudom, hogy én vagyok a hülye, vagy mások ennyire primitívek, hogy nem fogják fel, hogy micsoda kincs van a birtokunkban? Ha ez nem lett volna elég, volt egy magántulajdonú levendulás is, ahol külföldiek, és magyarok is megálltak, sokan fényképeztek, szagolgattak, de csak volt pár idióta, aki a felvilágosító tábla ellenére is tépázta a bokrokat. Ekkor megfogadtam, hogy nem megyek többet a Tihanyi Levendulafesztiválra. Nem akarom azzal rövidíteni az életemet, hogy ezt a sok ostoba embert nézem, és rágom magam az idegtől.

Mellesleg minősíti a rendezvényt, hogy a Fesztivál ideje alatt nem bírtak kiállítani váltásban néhány embert, hogy figyelmeztessék a látogatókat arról, hogy hol vannak, és mit szabad ott, meg mit nem.

Nem vettem levendulát, és nem is szedtem. Helyette az otthoni legnagyobb bokromról egy helyes kis csokornyit szedtem össze. Ez lett az én Saját Levendulafesztiválom...

Mindössze pár dolog lett volna,. amiért pénzt adtam volna, de azokat meg nem vettem meg magamtól -lévén, hogy a Zuram a nagyobbik gyerekünkkel akkor már az autónknál járt. A beleegyezése nélkül nem veszek semmit. Kaptam is a leszúrást, hogy "miért nem vetted meg, ha annyira tetszett?", meg hogy "menj vissza és vedd meg!", de ilyenkor már kinek van ilyesmihez kedve. Nekem az életkedvem is elment, nemhogy a vásárlási...

Ennél már csak az rombolta tovább a hangulatomat, mikor beígértük a gyerkőcöknek, hogy megyünk Echó nénihez kiabálni, aztán először az utat nem találtuk, aztán meg parkolót, mire a Zuram "akkor nem megyünk sehová!" hördüléssel kihajtott Tihanyból. Én meg megdicsértem érte, hogy milyen jófej, amikor már megígértük a fiúknak. Kénytelen voltam kegyes hazugságként azt tálalni, hogy "ááá, most túl nagy a szél, meg túl sok a felhő, ilyenkor nem válaszol a visszhang!" Szerencsére ez bejött, így nem volt nagy elkeseredés, bár szerintem Máté kicsit csalódott volt.

Vasárnap menni akartunk Gyerekszigetre - de nem harangoztuk be a srácoknak, nehogy csalódniuk kelljen, és milyen jól tettük! - de olyan savanyú idő volt, hogy letettünk róla. A fiúk a képernyő előtt nézték a Forma-1-et, később pedig elmentünk a Kós Károly téri nagy játszótérre. Kellemes fáradtság szállt a gyerekekre, viszonylag gyorsan elaludtak.

Sikerült vennem epret! Hála istennek még mindig van... úgyhogy főztem eperlekvárt, amire a Zuram aszonta nagyon édes. Én meg annyit reagáltam, hogy "ja, mert lekvár!" mire ő "ja tényleg!"

A napokban készítettem Csőbensült karfiolt, Újkaralábé levest, és Rakott karfiolt - amit utálok.

A Csőbensültre a Zuram azt mondta: Hol a hús?

Köszi, jól vagyok...

Június 24.

Ma van Szent Iván. Este lehet huncutkodni - mindenféle értelemben. Egyébiránt ma van a Múzeumok éjszakája, úgyhogy most országszerte szuper programok vannak. Pl. Keszthelyen barokk ruhás mulatság van, Debrecenben autós körverseny,és a többi, és a többi...Levendula fesztivál van 23-25. Tihanyban, ahová holnap szeretnék eljutni, de amilyen a Zuram hangulata, legfeljebb a közeli bevásárlóközpontok egyikébe jutunk el feltölteni a készleteinket. A készletekről jut eszembe: Gyuszi bácsitól almákat, Erzsikétől sárgabarackot, Zsuzsiéktól meg karalábét és egy Flóraszeptet kaptam. Mondtam is a szomszédasszonynak, hogy ha ne adj isten legatyásodnánk, csak körbejárom a szomszédokat... Persze nagyon nem szeretnék odajutni. mondjuk bevásárolni nem ártana, mert elfogyott az ecetem, a folpackom, a fertőtlenítőm - kaptam a Flóraszeptet -, zöldségem is alig-alig. Venni akarok karfiolt, gombát, sárgarépát, paradicsomot, paprikát, valami gyümölcsfélét, tejfölt, kenyeret, joghurtot, párizsit, virslit,  - te jó ég, mi mindent! - meg persze még néhány olyan dolgot, ami most nem jut eszembe.Olyasmi, hogy hajfesték már nem is érdekel, viszont jó lenne eljutni kozmetikushoz, mert már nemhogy bolyhos a hónomalja, hanem inkább egy odarejtett jószág jut róla eszembe. Mondjuk nagy ívben nem érdekelne, de ilyenkor több dezodor kell, ami szintén az utolsókat rúgja...

Ma egyszerű krumplistésztát készítettem (kolbászosan!), de azért ma is főzök egy kondér gyümölcslevest, mert a gyerkőcök nem győzték enni, ezért az apjuk odaadta a részét nekik.

Na megyek pénzt felvenni automatából, aztán irány a CBA (35 ft a karalábé, 95ft a krumpli, 145 ft a kenyér!), aztán piac. Talán később még írok...

 

Június 23.

Na végre tettem fel pár képet. Kb. úgy 30-40 darabot, nehogy unatkozzak... Nem mintha fennállt volna a lehetősége, mert a kisdrágáim mindig gondoskodnak az unaloműzésről. Ma például - azon kívül, hogy állandó morzsátlanításban szenvedek, amit már kezeltetek - Árpikám kiborított egy kisebb szatyornyi cseresznye-, és meggymagot, amiből párnácskát akarok készíteni. Hogy ez mire jó? Ld. Okosságok. A lényeg, hogy a hálószobánkat - ahová egyébként is csak kísérettel mehetnek be - beterítette a mag... Kislapát és kisseprű, söprés...

Egyébként, ha nem csinálnak ők, akkor majd én magamnak... Az egyik szomszéd lánynak adtak három, combja közt kiszakadt farmert, amit le is kellett vágni neki, az anyagmaradékkal meg befoltozni. Persze nem kértem érte semmit, mert anyagilag nem egy milliomos. Kettőt úgy megfoltoztam, hogy szinte beszőttem. Eggyel egyelőre nemtudok mit kezdeni, mert nem tudom befoltozni, ugyanis a hossza majdnem pont jó neki. Most várok, hogy hátha valahol találok valami hasonló színű anyagot...

Holnap Szent Iván van! Holnap este lehet pucéron ugrándozni a tűz körül, meg parázson járni, meg hasonló huncutságok.

Június 18.

Pörgünk, pörgünk.

Vettünk a srácoknak emeletes ágyat - már megint az Ikeában. Mit tegyek? Olyan csodás dolgok vannak, emberközeli árakon.Kispénzű, kislakásos ember is egész kis csodákat tud onnan kihozni. ( Na már megint átmentem élő reklámfigurába!) Össze is szereltük, és már második éjszaka alszanak benne a fiúcskák. MM területe a felső, Árpié az alsó. Papíron. Erre azonban ők fittyet hánynak. (Valaki mondja meg: mi az a fitty?) Minden reggel úgy megyek oda az ajtajukhoz, hogy MM ott áll a küszöbön, Árpi meg ott alszik lábtól a felső ágyban. Ma délután megvolt az első leesése is, de akkor ébren volt, és Mátéval együtt rendetlenkedtek alvás helyett. Már 5 óra, és még mindig nem aludtak egy percet sem, csak bömbiznek néha valamiért. Megbeszéltük a Zurammal, hogy márpedig addig ki nem jönnek onnan, míg nem volt szundi. Tegnap is ez volt. Alszanak majd vagy félórát, és nyekegnek majd, hogy ki akarnak jönni. A csuda se bánja, csak egy icipicit aludjanak! Mert akkor nincs annyira hisztihangulat... Az idő nyomott, nem csodálom, hogy nem bírnak aludni. Eső Úr lába lógott a levegőben, de meggondolta magát, és továbbállt. Én meg locsolhatok...

Kibombáztam az előszobából a cipősszekrényt, leselejteztem néhány pár cipőt, és néhányak meg kinőttnek nyilvánítottam, és továbbadtam. A cipősszekrény fogantyúit leszerelgettem, jó lett a fürdőszobai gyógyszerszekrényre, meg a hálóból az előszobába áttelepített öltözőszekrénykére. A megmaradt, használható cipőket cipősdobozzal, vagy anélkül betettem a szekrény két kis oldalszekrénykéjébe, az öveket, és a cipőpucolókészletet (üres jégkrémes dobozban) a középső rekeszébe "rejtettem". Más cipőket - dobozában - az oldalszekrénykék tetejére rakodtam. Szerencse(?), hogy nincs túl sok cipőnk.

A hálóban egyelőre nem lesz semmi a szekrényke helyén, így legalább kicsit jobban elférek majd a kütyüimmel, a varrógépemmel, és a varrnivalóimmal. Kreatív sarok a hálóban. 

Az előszoba még nincs befejezve, mert valami előszobafal-félét akarok kreáln: lényegében valami fogasszerűséget akarok csinálni, ami összhangban lesz a már meglévő tükrösszekrényemmel. Még az is lehet, hogy le is festem. Most amúgy is csak egy festéktől lecsupaszított régi fenyő bútor. Igaz, én így nagyon szeretem, de valami minimális változást még azért eszközölhetek rajta, pl. az ajtók elég csúnyák, mert az rétegelt lemez - szerintem -, és nem lehetett tökéletesen lecsiszolni anno. Ha esetleg később már nem tetszik, akkor rétegelt lemezt még mindig tudok méretre venni.

A befejezett rolók megmaradt aljából a fürdőszobai, és a wc-beli ablakra eszkábálok egy kisebb roló, vagy függönyt.

Majd ezt is elmesélem.

A napokban sütöttem sörkiflit, v. mini croissant-t - v. nevezzétek, aminek akarjátok -, sajtos kolbászosat. Recept a sütés-főzés címnél. Isteni lett, mint szokott, de most nem fogyott el olyan gyorsan - köszönhetően asszonyi rafinériámnak, merthogy elpakoltam egy csomót légmentesen záródó dobozba kihűlés után. A fiúk egyszerre egy-két darabot kaptak, azt is tejjel, v. szörppel. Na jó, Apuci (a Zuram) Kőbambit kapott hozzá, hogy ne érhesse szó a ház elejét.

Június 8.

Előzőleg erre hagytak időt a fiúk.

Ott tartottam, hogy nagyon ügyesek voltak az ovisok, mert egy ilyen műsort megtanulni egy hónap alatt, az nem semmi. Versikék, dalocskák, ráadásul előadtak egy lakodalmat. Nagyon édesek voltak.

A műsor után Ádámékhoz mentünk, én elugrottam a fiúkért, mert az oviba nem mertem őket vinni. Vicces, de Kabán sikerült végre venni nekik gumiklumpát, és ha már ott voltam, akkor vettem egyet magamnak is. Balázsnak meg vettünk egy brifkót, hogy elférjen benne. Csak az a baj, hogy nem a pénz tölti meg. Persze ez nem egyedi eset...

Kész lettem a római redőnnyel, de kiderült, hogy hosszú, ráadásul az egyik valahogy lejtősre sikerült, úgyhogy azt most kibontom, és pillanatok alatt megvarrom. Ezúttal azonban felakasztom a függönyrúdra, hogy egyenletes legyen. az egész olyan nagy melónak hangzik, pedig lényegében csak a bontás kínlódós, a többi már megy mint a karikacsapás.

Ja és szedtem hársfavirágot is teának télre...remélem anyukám nem hagyta a zacskóban poshadni, hanem az instrukció szerint kiszárította.

Előző hétvégén voltunk a Hungaroringen a WTCC versenyen, de a Mihalik Norbi sajnos csak negyedik lett a végére, mert az utolsó versenyen lezúzta az autót. Mondjuk nem csodálkozom rajta, mert olyan bolond idő volt - először 600 fok árnyékban, aztán meg zuhogott az eső. Magunkra terítettük a takarót, úgy védtük a lurkókat. Az egy dolog, hogy vizesek lettünk, még ráadásul kiderült, hogy a takaró fog... Balázsnak a Lee Cooper piképólója tiszta rózsaszín lett, és hiába fehérítős mosás! Nem is értettem, hogy miért azt a pólót vette fel oda, most aztán még egyszer kifehérítem, de utána - ha továbbra sem jön ki belőle - kuka. Jó buli, mert az volt a legújabb póló, és most kicsit mintha dühös lennék érte. Vett nekem napszemüveget, és le akarta vágni róla a cimkét, erre összekarcolta az üveget... ezek után meg csodálkozott, hogy enyhén hisztérikusba mentem át. Venni akarttam epret, hogy lekvárt főzzek, de eddig nem jött össze. Remélem még nem késő.

A téli- és őszi ruhákat átpakoltam szatyrokba, elsuvasztottam a szekrény tetejére. Mennyi hely lett a szekrényben! Varrtam két kicsi szatyorkát, ami akkora, mint a DM-ben az a kis lila táska (kb.), és hímeztem rá. Az egyikre egy napraforgót, a másikra meg... háááát... szerintem zsálya, vagy levendula, mert azt nem saját kútfőből vettem, hanem a Praktika magazinból - igaz kicsit alakítottam rajta. Úgy vélem mind a kettő nagyon szép lett. Szandinak nemrég volt a névnapja, hát elétettem, hogy válasszon. Jól sejtettem, a levendulásat választotta. Azért gondoltam, hogy azt részesíti előnyben, mert szép finom színei voltak, ráadásul van bőven lila cucca, amihez megy.

Ma - ha minden jól megy - megyünk az Ikeába. Megint veszek a Pokal pohárból, ami 3 dl-s, jó vastag üveg, ráadásul szerintem szép, egyszerű formája van (és az az igazság, hogy mindig elképzelem benne a jó kis nyári szörpöket, jegesteákat, koktélokat sok jéggel, gyümölccsel, meg menta-, vagy citromfűlevéllel). Midezek mellé CSAK 75 forint darabja. Akarok még csatosüveget, mert a múltkor nem volt, és még két csatos befőttes üveget a félliteresből. Ezekbe is lekvárt akarok majd a nyár folyamán, ráadásul praktikus méretűek lekvárhoz, na és az, hogy csatosak - nem kell azon agyalni, hogy vajon jó-e a kupak. Az előző kettőt ma töltöm meg, mert meggylekvárt főzök, azt a darabos-félét. A meggyet a szomszéd néni lányától kaptuk, cserébe adtam nekik egy üveg bodzaszörpöt. A fagyasztóban van még némi fagyasztott ribizli még tavalyról, úgyhogy abból is lesz valami: szörp, vagy lekvár. Nem akarnám, hogy kárba vesszen, de az az igazság, hogy ribizlit legközelebb csak nagyon keveset fagyasztok le, mert nagyon savanyúvá válik.

Az utóbbi időben vagy már leírt receptet írtam, vagy hideget ettünk. Ebben a nagy melegben nem nagyon kívántuk az étel sem, a fiúkba is úgy kell belekönyörögni a kaját...

Na most ennyi, mert programom van. Konkrétan két kisfiú...

Kis szünet után újra jelentkezem.

Kész a meggylekvár, vagy íz, vagy amit akartok. Nem volt egyszerű, de erről bővebben a sütés-főzés témakörben. Gyorsan beléptem beírom a receptet, aztán megyek valamit kreálni csirkemellből, ami nem ugyanaz, mint amit már leírtam eddig. Később azt is leírom...

Június 6.

Na, mostanában zajlik az élet ...

Május utolsó szombatján ballagott oviból a keresztlányunk. Azok előtt az óvónők előtt le a kalappal. A műsor kb. másfélórás volt.

Május 26.

Tegnap voltam 36 éves.

Nem volt valami fényes, pirosbetűs ünnep. A gyerekek rosszabbak voltak az átlagnál ettől a hülye időjárástól, akárhogy kértem, könyörögtem, parancsoltam - vagy csináltam bármit -, egyszerűen nem bírtak normálisak lenni. Ezt megelőző napon MM a játszótér melletti fizetős játékok egyikéről leesett, és beverte a fejét, ami vérzett. Az orvosi rendelő nem messze van onnan, így odavittem. Álltunk vagy félóra-órát, mikor végre bejutottunk, erre az orvos benyögte, hogy menjek vele a Heim Pálba, - ami a világ másik végén van -, mert nekik nincs röntgenjük. Megjegyzem rá se nézett, amit meg is mondtam neki. Csak azt nem értem, hogy a múltkor, amikor egy idősebb orvos volt, akkor ő megnézte, bekente fertőtlenítővel, megvizsgálta, és ennyiből meg is tudta állapítani, hogy felületi sérülés. Nem vittem el a Heim Pálba, mert semmi más panasza nem volt, vérezni se nagyon vérzett, nem is szédült.  Otthon bekentem Bepanthennel, azóta is jól van, sőőőőőt! Túl jól.

Hétvégén voltunk Pestszentimrén a kiserdőben slambucozni. Én főztem, a Zuram meg folyamatosan beledumált: "nem lesz sok az a szalonna?", "nem a tésztát kellene előbb megpirítani?", meg ilyenek... Én meg leállítottam, hogy akar-e inkább ő főzni, én meg majd iszok. Onnan nem volt több megjegyzés, és a végén kiderült, hogy nem volt sok a szalonna, és igen, tényleg így lett jó a slambuc. Én meg magamban vihogtam, hogy pont ő akart tanácsot adni, aki darazsas csirizt csinált a slambucból annak idején - legalábbis ezt mondja a fáma. Estére a fiúk szépen leamortizálták magukat, de legalább jó volt a hangulat! A gyerekek is jól kifáradtak, úgyhogy hazafelé el is aludtak az autóban, de érkezéskor fel kellett őket ébreszteni, mert olyan retkesek voltak, hogy a fehérbőrű, szőke, kékszemű fiacskáim simán elmehettek volna bányásznak. Zuhanyozáskor fekete lé csorgott róluk, teljesen olyan volt, mintha a hamuban kommandóztak volna. A Zuram kicsit kötekedőssé vált, de tudtam kezelni a dolgot. Másnap szegény nem győzött bocsánatot kérni. A kullancs-ellenőrzéskor kiderült, hogy nincs a lurkókban kullancs, a Zuram nem hagyta magát csak másnap, én meg  magamat ellenőrizve találtam egy új anyajegyet, aminek lábai voltak. Szóval volt bennem egy, ráadásul a mellemben. a Zuram kiszedte, de beleszakította a fejét, amit én véstem ki magamból. Nem volt begyulladva a helye, és piros is csak azért volt, mert jól megkínoztam magamat. (Túléltem, de nekem szerencsém volt. Melinda írta sms-ben, hogy az unokatestvére Lyme-kórt kapott.)

Árpi egyre több mindent mond, a múltkor már azt is mondta, hogy csókolom, helyesebben csoko-o, de már ez is jó volt. Beszéd tekintetében kicsit el van maradva, de már alakul.

Visszatérve a tegnapi napra - 600 fok volt árnyékban, tortát nem sütöttem, mert valaki gyümölcstortát ígért nekem... Úgyhogy nem volt tortám. Nagyon jól esett viszont, hogy Misi barátom - szokásos módon - sms-ben felköszöntött. Estére elég depi hangulatba kerültem, mert eszembe jutott, hogy ez az első születésnapom, amin az apukám már nem köszönthet fel. A Zuram nagyon kedves volt hozzám, hozott nekem egy kis apróságot - egy Malenkát, vagy mit. Egyéb ajándékot nem kaptam, mivel előzőleg már megkaptam a multifunkciós barkácsgépemet, és ezért rá is szóltam, hogy ne merjen venni semmit. Azért ez a kis semmiség, meg a bor, - amiből ittunk egy kicsit - igazán kedves volt tőle.Kitelepítettem a szobanövények egy részét, mert nem mindnek találtam megfelelő helyet. Megint wokos gombás csirkét készítettem, Görög salátával.

Május 20.

A gyerekek újabban teljesen gabonapehely-függők lettek. Reggelire állandóan "kakaós bogyókát" kérnek tejjel - ami mellé szívószál dukál -, vagy joghurtot "fahéjas négyzetekkel". Tegnapelőtt Kukoricás tészta, tegnap meg Túrógombóc volt ebédre. Nem tudtam mit főzzek, húst nem akartam. Elé kellett volna egy leves, de nem tudtam, mi legyen. Krumplileves nem lett volna jó, mert nemrég is volt krumpli. Karalábé nem az igazi elé, szárazbab meg nem volt itthon. Ami jó lett volna, ahhoz nem volt alapanyag, amihez meg volt, az nem lett volna jó...úgyhogy nem is volt leves. Mivel azonban gombóc volt, így nem lett volna értelme sütit, meg fagyit csinálni. Fagyi ma lesz, úgyis sok a fagyasztóban a gyümölcs, és nem lehet a végtelenségig gyümölcslevest készíteni.

MM nem akar aludni délutánonként. Most is állandóan kiabál, meg kopog, mindezt 10 percenként. Elmondtam neki, hogy ha nem alszik, akkor nincs számítógép, se játszótér, sem pedig  egyéb jó dolog. Persze nem lehet mindent megvonni tőle, hiszen akkor mi marad?

De jó, holnapra megbeszéltük Szandival, hogy megyünk az Ikeába délután. Már alig várom, imádok ott kóvályogni, és álmodozni... meg pár apróságot venni.

Május 18.

A beharangozott Fűszeres túrós karaj helyett Gombakrémes karajt készítettem. A Zuram azt mondta, hogy írjam be, hogy pazar volt, én meg azt feleltem, hogy inkább írja be a hozzászólásokba. Tegnap szép, napos időnk volt, összekötöztem a Rozmaringot, mert olyan nagyon szétterült, viszont le meg nem gyökerezik úgy, mint mondjuk a Kakukkfű, csak dugványozva - nekem az sem mindig jön össze. Az Oregánó viszont nagyon szereti a helyet, annyira, hogy nem győzöm odaadogatni. Imádom azt, amikor kimegyek a tenyérnyi kertembe, meglocsolom a virágokat, és árad a fűszerillat. Ha valaki belép a kapun, egyből a Rozmaringot, a Citromfüvet, a Kakukkfüvet, az Oregánót, a Levendulát, és a Majorannát érzi meg, ez pedig igazán jó hangulatjavító. Nemrég nyítak az Íriszek, és az az illat is ott lengedezett a levegőben. Nemsokára nyílik a Rózsa is - már bimbózik -, valamint a Lonc ezeknek is igazán kellemes illata van. A tornácon erkélyládában nevelgetett Eper is tetítve van virággal, meg zöld terméssel - nemsokára betakarítunk! Mellette virít a bordó színű félfutó Muskátli, éééés - nem utolsó sorban - vadul virágzik a 2 tő Macskapöcse paprika.

Imádom a tavasz ezen időszakát.

Jövő héten van a születésnapom - jól sikerült születnem, pont Orbán napján -, akkor van az utolsó fagyos nap. Reméljük nem lesz már sem akkor, sem most, sem pedig később - volt már belőle bőven. Borzasztó drága lesz minden gyümölcs, hiszen mindenből bőven vitt a fagy. Ez pedig azt jelenti, hogy a gyümölcsből készült termékek is drágák lesznek. Vennem kell egy aszalót! Ahhoz nem kell cukor, nem kell fagyasztóban tárolni, és még finomak is az aszalványok. Van mondjuk olyan, amivel nem kísérleteznék, mert vagy túl drága ehhez, vagy pedig nem alkalmasak aszalásra (Áfonya-drága, Ribizli-alkalmatlan). A gyerekek imádják az aszalt almát is, rágcsálnivalónak pont jó.

A szomszéd lány azt mondta, hogy süt nekem gyümölcstortát a szülinapomra, én meg örülök neki, mert végre nem én sütöm magamnak. Az annyira fura! Neki meg ma van a névnapja - Alexandrának hívják. Máté Milánnak holnap van a hivatalos névnapja - Máté napon született, nem akarnék kiszúrni vele.

...szóval buli van Aprajafalván.   

Május 17.

Tegnap maradék Borsóleves volt, és a rizshez Fehérboros csirkemájat készítettem.A Zuramnak és nekem nagyon ízlett, de be kell látnom, hogy nem annyira gyereknek való, mert a fiúknak - főleg Máténak - nem igazán jött be. Nagyobbik fiam meg is jegyezt, hogy furcsa íze van. Oké, legközelebb az ő adagjukat hamarabb kiszedem és nem öntök rá bort. Nyamvadt egy időjárás volt tegnap, egész nap benn poshadtunk. Délelőtt esett az eső, délután meg csak hűvös volt (meg nedves fű).

Mátékám tegnap délutáni alváskor bepisilt, rosszul is ébredt emiatt. Én se kerültem túlzottan jó hangulatba tőle, de megoldottam: ecetes öblítős vízzel bepriccoltam a matracot, aztán egy törölközővel áttöröltem, és kitettem száradni a "napra", azaz a tornácra. Estére meg is száradt, mivel szeles idő volt. (Legalább ennyi haszna volt az időjárásnak, amolyan "minden rosszban van valami jó" alapon.) Rendet raktam a nappaliban, ami addig tartott, míg a fiúk felkeltek. Akkor jöttek velük a kekszmorzsák, és a kis rendetlenséggyártó manók, merthogy nem ők voltak.

Ma - előreláthatólag - Fűszeres túróval töltött karajt készítek, aminek a receptjét még most találom ki. Nagy valószínűséggel tekercs lesz, és hasonlóan készül majd, mint a Medvehagymás tekercs. Nem vagyok benne biztos mi lesz a köret: vagy valami saláta, vagy pedig valamilyen burgonya.

Május 16.

Sikerült megint jó sokáig nem belépnem. Ez olyan nagyon magyarosra sikeredett!

A csülökből pörkölt lett, amit már leírtam egyszer, Mátét megpróbálom átíratni másik oviba, már azóta beszéltem egy-két olyan személlyel, aki ebben az ügyben erősen kompetens. Szépen őszintén elmondtam a helyzetet, és most pedig várunk az eredményre, ami kb. június közepe körül lesz meg.

A Csalánom azóta kiszáradt, lehet bezacskózni teának. Kaptam Bodzát, helyesebben a virágját, és mivel igencsak kevés cukrom volt - a mai cukorárak mellett ez egyáltalán nem meglepő -, így Bodzaivólé lett belőle. Persze nem adom fel, hátha tudok szerezni még cukrot, mert kedvez nekem a hűvös idő, és a Bodza még bőven virágzik. Már 3 kilót vettem, de annyira drága volt, és sajnáltam 339 forintot érte, ezért még várok hátha legalább átmehetnénk Párkányba, - családi kirándulásnak is jó lenne - mert odaát jóval olcsóbb a cukor. Vennék is vagy 20 kilót, mert ilyen árak mellett muszáj lesz befőzni lekvárt, meg befőttet, - bár azt eddig is csinált a családom, míg én a Bodzaszörp mesterévé lettem - és már kezdődik az eperszezon. A héten, de legkésőbb jövő hét elején mindenképp nekiállok a szörpös műveletnek, mert az eperre azért nem veszek mérget...

Ribizli azonban - ha minden jól megy - lesz még a mamikámnak, abból meg lekvárt főzök mindenképp, mert a fagyasztás nem igazán vált be. Ennek az az oka, hogy a fagyasztástól még inkább a savanyúsága jön elő, így nehéz eltalálni, hogy mennyi cukrot keverjek a sütibe, amibe belemegy. Volt már pár alkalom, amikor vastagon szórtam porcukorral a cukrászati műremeket, mert a ribizli savanyú volt. Persze néha kifejezetten jót tesz, ha egy kis savanyú ribizli, például a Vargabélesnek.

Árpikám  - végre! - megtanult bólogatni, meg felemelt kézzel éljenez is, ha örül valaminek, és egyre többet beszél. Máté mostanában jobb, mint amikor ovis volt. Ezt elmondtam a pszichológusnak is, akinél - csodák csodája! - MM elmesélte, hogy milyenek a rossz álmai. Legutóbb óriási vörös rákkal álmodott, ami meg akarta enni - a Zuram rögtön megkérdezte, hogy "csak nem főzőműsort néztetek?". De. Hogy hogyan jött össze neki a rák azzal, hogy őt meg akarja enni, azt nem tudom, de elmagyaráztuk neki, hogy azt a rákot nekünk, embereknek szokásunk - már akinek, mert nekem nem engedi a zsebem - megenni. Akkor megnyugodott, és azóta nincs rákos rémálma. Nem mondom, hogy varázsütésre sokkal jobb gyerek lett, de érezhető javulás mutatkozott a viselkedésében.

Megvarrtam a római redőnyt. Igaz, nem lesznek fázisfotók, mert annyira egyszerű, hogy nincs értelme minden egyes lépést lefotózni, de néhány képet teszek fel róla, főleg a "felhúzó mechanizmus" kialakításáról.

Május 3.

Tegnap Balázs vitte oviba Mátét, és én mentem érte. Már megint csak jóval fogadtak. Nem értem ezeket az óvónőket. Most az volt a gondjuk, hogy Máté - aki egyébként jó gyerek volt, akkor SEM harapott, mikor őt megharapták - hisztizett és verte magát a földhöz. Megjegyzem ez Máténál már az a fázis, amikor már nem tud mit kezdeni az érzéseivel, és nem foglalkoznak azzal, amit mond. Mindezt a depressziógyanús óvónő adta elő, azzal a folytatással, hogy így is ez a csoport milyen problémás, hogy van két iskolaköteles gyerek, akivel állandó problémájuk van... Már nem azért, de ez hol érdekel engem? Ja, azt persze elfelejtették mondani, hogy Mátét megharapta a másik gyerek, mikor ő meg nem is harapott. Az óvónő azt mondta - helyesebben célzott rá -, hogy jó lenne, ha kivenném a gyereket az oviból - szeptemberig. Hirtelen köpni-nyelni nem tudtam, azt mondtam megbeszélem a férjemmel. Megbeszéltük. Megállapítottuk, hogy ez az ovi nem érdemel semmilyen támogatást, mert ahol így bánnak egy gyerekkel, hogy akkor is ő a bűnbak, amikor egyáltalán nem tett semmi rosszat, az kritikán aluli.
Átíratjuk szeptembertől.
Addig előbb elmegyünk a pszichológushoz, aztán visszakérjük a kifizetett étkezés árát.
Megbeszélem Balázzsal, hogy holnap menjünk el a másik óvodába - ami szimpatikus - és beszéljük meg Máté beirakozását, és átjelentkezési feltételeit. Olyan oviba akarom járatni a nagyot, amelynek közvetlen közelében van a bölcsi is, ha szükség lenne rá. (Reméljük lesz.)
Más.
Tegnap zöldborsó főzeléket készítettem, kolbászos tükörtojással. Ma pizza lesz. Holnap pedig valami csülökből.

Ja, és ma Csalánt arattam.

Május 1. Anyák napja

Annyira anyáknapi hangulatban vagyok...

Pénteken volt az oviban az Anyáknapi ünnepség. Elmentem - végre - az első olyan rendezvényre, amin a fiam is részt tudott venni. Igaz, szó szerint nem állítanám, hogy részt is vett benne, de ez nem az ő hibája, mert az előző hónapban is 8 napot járt oviba, áprilisban meg talán megint vagy 8-10-et, ebből az ünnepség hetében 3 napot, amiből egy a pénteki nap - konkrétan az ünnepség napja -, azelőtt meg 2 hétig megint nem volt... Sok mindent nem igazán tanult. Az a szerencse, hogy én legalább az "Orgona ága..." kezdetű dalt megtanítottam neki - erős túlzás, háromszor énekeltem el vele -, így azt legalább tudta. Szegénykém, próbálta utánozni a többieket, amit azok csináltak, és az olyan daloknál, aminek ismétlődő szövege volt működött is a dolog. De a verseket nem igazán tudta. Látszott rajta a zavar.

Örültem, hogy egyáltalán ott voltunk, mert szüretkor bárányhimlőnk volt, farsangkor meg influenzánk, stb, stb. Húsvétkor meg  - vagyis előtte 2 hétig - a nagyanyjánál üdült. Az volt a cél, hogy a levegőváltozástól hátha leáll az újra előjött harapdálással. Utálom oviba vinni, mert mindig rettegek, hogy mi fog történni. Eldöntöttem, hogy ha reggel úgy indul el, hogy azt mondja, nem akar menni, akkor inkább nem viszem, mert olyankor jön elő a "harapós" probléma. Inkább bukjak 300 forintot a kajáján, mint a magyarázkodás a szülőknek. Bár nem igazán értem, miért nekem kell magyarázkodni - mert az óvónők rámhárítják az egészet - mikor nem én vagyok vele akkor, amikor éppen harap. Olyankor az óvónéniké a felelősség, hiszen rájuk bíztam a fiamat. Akkor meg miért hárítanak? Nem én vagyok ott éppen akkor, nem tudom megakadályozni, ez az ő dolguk. Ilyenkor jön a "hirtelen felindulásból " duma. Na, ezt már ezerszer elmondtam, abba is hagyom.

Május elsején pocsék esős idő volt, ehhez mérten a hangulatom se volt valami rózsás. A lurkók túl elevenek, ráadásul nem is tudták magukat kitombolni, mert kimenni nem lehetett. A ház szalad - erről inkább nem közölnék fényképet. Előző este sokáig fenn kuruttyoltam, a srácok meg már fél hatkor úgy gondolták, hogy "felkelt a naaap..." úgyhogy ma gyakorlatilag agyhalott voltam. Csoda, hogy meg tudtam etetni kis családomat mérgezés nélkül. Amúgy ma Tárkonyos csirke volt főtt tésztával, mert nem volt kedvem egyébhez. Tegnap és tegnapelőtt Rakott zöldbabot ettünk, mert el kell fogyasztani a zöldbabot a frigóból, és ez a verzió a legkedveltebb formája nálunk.

Április 25. HÚSVÉT

Tegnap szép, hosszú napunk volt. Reggel - ami egy rengetegszer megszakított éjszaka után következett - elkezdtem szétverni az emberfejnyi földrögöket - egy jóbarát javaslatára - fejszével. Milyen igaza volt! Gyors, célravezető, bár kicsit fárasztó. Elszoktam az ilyesfajta megerőltetéstől, és - szégyenszemre - vízhólyagok keletkeztek a kezemen. Mindezt már csak akkor érzékeltem, amikor kidurrantak és kicsit csípett a kezemen a fejsze, illetve bárminemű eszköz érintése. Én viszont hősies voltam, és csak azért is megcsináltam. A gereblyézést viszont nagyon utálom, ezért megkértem az én drága kis férjecskémet, hogy csinálja meg helyettem. A Zuram meg volt olyan kedves, hogy megszánt, és így hamarabb kész lettem. Sajnos a vetésre megint nem volt időm, de vigasztal, hogy legközelebbig anyukám meg-meglocsolja a felásott földet, így kicsit előkészíti nekem a terepet. Persze az is lehet, hogy anyukám elszórogatja a magot, ha elmondom az instrukciókat, hogy mit, hogyan gondolok. Ezt csak azért írom le, mert ő maga is mondta. Ja közben a Zuracskám - anyukám kedvéért - felásott egy másik darab földet, ami jó humuszos, laza, szinte virágföld állapotú volt, ezért aztán pitty-putty készen lett.

Kertészeti tevékenység után megtisztálkodtunk, aztán siettünk anyósomékhoz ebédre. A drága lélek alaposan meglepődött, hogy olyan gyorsan értünk oda, mert legtöbbször - nem túl elegánsan - késni szoktunk. Végre találkoztunk sógoromékkal, akikkel szinte csak az ilyen, meg a családi ünnepeken jövünk össze. Nem azért, mert bármiféle bajunk lenne egymással, csak szegény sógorom külföldön dolgozik, és alig-alig van itthon. Mindezt azért, hogy megéljenek, és egyenesbe hozza az anyagi helyzetüket. A lurkók elvoltak egymással, de hamarosan nekünk menni kellett, mivel másik helyre is hivatalosak voltunk. Hiába, az időnk kötött, és szinte semmire sem elég. Először kicsit nyekeregtek, de miután megérkeztünk már nem is volt problémájuk. Főleg, amikor megkapták a húsvéti nyuszikáikat, meg a kis játékmotorokat. Onnan nyugi volt. Olyan jól érezték és éreztük magunkat, hogy csak fél nyolckor értünk haza. A lefekvés úgy ment, mint a karikacsapás, maguktól mentek a hálószobába, és pillanatok alatt el is aludtak. Mi - felnőttek - kicsit leültünk tévézni. Mivel anyuéknál voltunk, kénytelenek voltunk végigszenvedni a VV gagyi megrendezett kínlódását, aztán pedig néztük a Csillag születik c. műsort. Ez utóbbiban kellemesen csalódtam, mert színvonalas, tehetséges előadók léptek színpadra. Személyes kedvenceim a kézdivásárhelyi srác, aki Máté Pétert énekelt, a másik fiú, aki - szerintem - igazi virtuózként játszott a harmónikán. Nagyon sajnáltam, hogy a bűvész nem jutott be, mert igazán elragadó volt. Nem örültem viszont, hogy a Mr. Joe néven  hazatért, külföldön nem boldoguló, de magát nagyon megjátszó öregfiút a zsűri szabályosan sztárolta. Szerintem nem elég az, hogy valakinek jó a hangja, és másokra alapozza magát állandóan. Kell, hogy legyen egyénisége, de ennek a csávónak nincs, csak kopírozza a nagy öregeket, még a hanghordozásukat is utánozza, mindezt belső tartalom, mögöttes érték nélkül. A műsor után összekapartam a Zuramat a fotelből, - ahol elnyomta a buzgóság - és elmentünk aludni, mert ki bírt volna egy, mégoly guszta kis gésát is végignézni, ha a szemét már jószerint fogpiszkálóval kell nyitvatartani. Ez az éjszakám végre nyugalmasan telt.

Aztán eljött a reggel.

Húsvét hétfő köszötött ránk. Sonka, töjás, töltött dagadó, töltött fasírt, szendvics, miegymás...

Ráadásul csak 1 csipketojásom lett kész. Csináltam egy tálca szendvicset, anyu kitette az egyebeket egy másik tálcára, tiszta, ünneplő asztalterítő, ünneplő tányérok, poharak kikészítve, húsvéti témájú szalvéták mellé.

Felkeltek a fiúk is. Felöltöztettem őket szépen ünneplő jelleggel, ami náluk - jelen esetben - ing, farmernadrág, farmerdzseki. Mit ne mondjak - tüneményesek voltak! Elmentek locsolni a farmernadrágos, inges, zakós apukájukkal együtt. Nem sokkal később átjött a szemben lakó szomszéd unokája, aki már 15 éves nagy fiú, de egész kissrác kora óta minden évben meglocsolt bennünket. Aztán leültem kicsit tojást csipkézni. Három darab tört szét a kezemben - kettő már majdnem kész volt... Hajtépés indult. Rájöttem, hogy jobb, ha kicsit felállok, és mást csinálok. Ezért aztán bementem a hálószobánkba, összepakoltam a csomagunkat, hogy délután ne kelljen már a ruhákkal kínlódni. Aztán kicsit rendet raktam. Aztán megint visszamentem, és megcsináltam egy tojást, ami az utolsó mozdulatnál megrepedt, de nem tört el. Nem is dobtam ki, elhatároztam, hogy kis pillanatragasztóval megtámogatom. Újra csak felálltam a munkaasztalomtól, és jéééé! jött egy locsoló. Béla, Emő barátnőm férje. Meglocsolt bennünket, leült kicsit közénk, dumáltunk, aztán egy idő után elment még egyéb helyekre. Ezután csináltam még egy csipketojást, ami - végre - nem repedt, és nem tört el. Fél egy körül hazatért a kis csapat. Hoztak két locsolót is. Ők megkapták a két csipketojást, de kaptak két csokitojást is.

Ezután megérkezett Eri barátném Jocó fia a nővérével, aki állandó kísérő ilyenkor - nem lévén bátyja.

Miután elmentek, Árpit tisztába tettem, mert orrfacsaró szagot árasztott a pelenkája tájékáról, majd elmentünk meglocsolni Erit,  dédiéket, meg Emőéket. Locsolkodás után hazaérve felkaptuk a cuccainkat, és elbúcsúztunk anyuéktól. Kimentünk a temetőbe, ahol én meglocsoltam a virágokat a síron, és körülötte, aztán elmentünk anyósomékhoz egy búcsúpuszira, de a gyerekek már a temetőnél elaludtak, úgyhogy a puszi elmaradt. Útrakeltünk és Kabáig jutottunk. Meglocsoltuk Erzsók sógornőmet és a három lányát, beszélgettünk egy keveset, (már megint híztam 3 kilót) és hazaindultunk. Útközben a Zuram a lurkókkal történt locsolásról mesélt.

A gyermekem (egyik) locsolóverse:

" Én kis kertészlegény vagyok,

Locsolkodni járogatok.

Meglocsolom a lányokat,

mint a hervadt virágokat.

Ha nem tartják a fejüket,

Hozzájuk vágom az üveget."

Ez a személyes kedvencem a versei közül, mert olyan átéléssel tudja mondani az utolsó két sort...

Másik sztori, amit a Zuram mesélt:

Nagyimiéknél voltak, ott volt a kisebbik Nagyimi, és Bendegúz nevű fiacskája is. Bendike elhozta a motorját is (műanyag, lábbal hajtható közlekedési eszköz csepp embereknek), amire Máté azonnal lecsapott, ment mint az őrült, majdnem elütötte Bendikét is, akit - szerencsére - a nagyapja időben megmentett. Árpit a kisebbik Nagyimi hintáztatta, Árpi meg fejét lógatva bealudt a hintában.  Eközben Nagyimiéknek a kerti tavát közelebbről is megszemlélte a nagyobbik fiam. Felfedezte, hogy nincs benne hal, viszont a partján van egy műanyag aligátor. Máté meg odament és így szólt: "Helló kedves Aligátor úr! Nem tudja, hol vannak a halacskák?"

Mondanom se kell, hogy mindenki megfeküdt a nevetéstől...

Április 23.

Na, tegnap este 22.02-kor hazaérkeztünk Ebesre.

Ma már volt fodrászolás a fiúknak - MM tűrte, Árpi kevésbé. Úgy fogalmaznék, hogy a fodrásznak nem volt egyszerű dolga két visítás és a fejrázások között iszonyatos tempóban vágni a kisebbik gyermek haját. Balázs elment vásárolni, vízcsapot szerelt, én meg ástam... Végre megvan az általam kielégítő mennyiségnek titulált felásott terület, ami füveskert lesz. Lesz benne Oregánó, Bazsalikom, Borsikafű, Pemetefű, Angelika, Orbáncfű, Citromfű, meg még pár dolog, de hirtelen csak ezek jutottak eszembe. Még holnap átgereblyézem, aztán a vetés és a locsolás következik. Végül hazautazunk, és ha szerencsém lesz, akkor mire visszaérünk még/már lesz belőle valami.

A csipkés tojásokat elkezdtem, és meg kell, hogy mondjam, nem is olyan gáz, ha megvan hozzá a szükséges kellék. Az igaz viszont, hogy eléggé oda kell koncentrálni.

Anyóséknál ebédeltünk, késő délután pedig Emőékhez megyünk. Hogy este mi lesz? Azt még nem tudom.

Még a holnap is bizonytalan, de a hétfői program már fix: a fiúk locsolnak, én meg segítek anyunak a készülődésben... aztán délután megyünk haza.

Április 21.

Húúúú de el voltam havazva az utóbbi pár napban!!!

Vakolatot vertem le és javítottam, kertészkedtem, sütöttem-főztem, és mostam, egyre csak mostam. Ebből nyilván következik a teregetés, és a beszedés-elpakolás is. Túl sok göncünk van, szelektálni kell. Na nem most Húsvét előtt, de a közeljövőben. Kinőtt ruhák továbbmennek, téliek meg zsákba vaqlahova besuvasztódnak.

Ami azt illeti, ma is lesz dolgom bőven: ablakpucolás, újabb pakolászás, rolóvarrás, stb. A tojáscsipkézést már meg sem említem...

Tisztelettel jelentem, hogy kész az íróasztal, betettük a helyére, s be is laktuk, azaz alakul rajta a kupleráj... Megint mennit kellene az IKEÁba polckonzolokért, mert a DVD-ink már megint elárasztottak bennünket. Közben persze szétnéznék, és kitapasztalnám, hogy van-é az a régi jó fa DVD-tartó faállvány - elérhető áron. Ez is - mint sok egyéb - a jövő zenéje.

A káposztából végül Káposztás tészta lett - a Zuram kívánságára -,  annak egy részéből meg Kínai zödséges tészta. Tegnap pedig wokban készítettem Gombás csirkemellet kakukkfűvel, és majorannával., a köret pedig Kurkumás rizs volt. Na, csak annyit mondok, hogy a négy adagot hárman úgy bepusziltuk, hogy egy gramm sem maradt belőle. Ma Füstölt, főtt tarjába tekert rozmaringos csirkemáj lesz, vagy krumplipürével, vagy kukoricás rizzsel. Nyami!

Ja és üzenem a fiúknak, hogy mindenképp megpróbálkozok a csipkés tojással - sorozatgyártásban. Akkor is, ha nem jönnének locsolni. Ha pedig végképp nem jön össze, akkor kukót festek.

A további fejleményekről majd írok.

Április 18.

Az elmúlt hétvégén kitelepítettem a halakat, és a tavirózsát, meg az akváriumbéli hínárokat. Pénteken Csirkebrassói volt (zöldborsósan) sült krumplival, amiből maradt egy adagnyi - lévén, hogy MM nincs itthon - és abból másnap kicsit feldúsítva pizzafeltét lett. Megint sütöttem kalácsot, a fonási folyqamatot lefényképeztem. Vicces volt, mert simán ment a fonás, de amint videózni kezdtük  nem tudtam megcsinálni. Olyan szinten leblokkoltam, hogy a fényképezéshez is többször újra kellett fonnom, hogy sikerüljön. Befejeztem az íróasztalt. Lelakkoztam a tálcát, amit már korábban megcsináltam.

Tegnap átjött a szomszédasszonyom kézimeccset nézni, mert csak a Digi Sporton volt látható. Hozott egy isteni sütit, amit én is ki fogok próbálni. A látogatása arra is jó volt, hogy a nehézkesen haladó házimunkák hirtelen fénysebességgel lettek elvégezve - hisz' mégsem akartam, hogy kupiba érkezzen. Nálunk nem nehéz kupit csinálni, mert a lurkók - jelen esetben Árpikám - pillanat alatt teleszórja játékkal a nappalit, édesen hópelyhet gyárt az elérhető papírokból, és telehavazza az egész szobát. (Érdekes, ez úgy látszik minden gyereknél előfordul, mert emlékszem Máté ugyanezen irányú hasonló megnyilvánulásaira.)

Jelenleg azon ügyködöm, hogy vakolatjavítást eszközöljek a gyerekszobán. Ehhez persze minden mozdíthatót ki kell vinni - sőt a nem mozdíthatót is azzá kell tenni, és eltakarítani az útból. Nem mellesleg mosok, és az ebéden gondolkozok, hogy mi legyen, ami gyors, laktató, van hozzá alapanyag, és kis családom itthon tartózkodó része meg is eszi. Valami káposztás kell, hogy legyen, mert a kis fejeskáposztát el akarom használni. Jelenleg csak olyasmi jut eszembe, hogy káposztaleves, meg káposztás tészta. Paradicsomos káposzta kilőve, mert azt a Zuram ki nem állhatja - emlékezvén a jó kollégiumi kosztra.

Szóval azt se tudom, hogy hol áll a fejem...

Április 13.

Tegnap kertészkedtem. Ez azt jelenti, hogy kiültettem Eri barátnőmtől kapott két szatyor virágomat, gyomláltam, talajt lazítottam - konkrétan ástam. Ezenkívül még kevertem a földhöz komposztált szarvasmarhazrágyát, locsoltam - ami nem volt felesleges, mert összesen 10 csepp eső esett -, kisúroltam a kerti tónak kinevezett, földbe süllyesztett habarcsos ládát. Megjegyzem kiválóan bevált, éppen megfelelő méretű ebbe a hatalmas kertünkbe, négy aranyhal, meg egy tavirózsatő eléldegél benne, és tényleg tószerű. Mint mondottam volt kisikáltam a medencétcskét.

Na ezt nem kívánom senkinek.

Kiszedtem az aljáról a saját maga termelte iszapba fúródott köveket, lemostam, félreraktam, aztán kimertem, és a kertben trágya gyanánt használtam az iszapot. (Honnan vettem, hogy ez jó? Talán általános iskolai történelemóra? ) Na az iszap a szép egy dolog... Az "illata"az komoly volt - lévén, hogy vízben megpunnyant dolgokból, pl. növények, halürülék, stb. alakult ki. Nem gond, boncoltam én már nem friss kacsatetemet  is, azzal a szaggal nem vetekedhet. A szag mellett az állaga sem volt valami fényes. Mindegy nem ragozom guszta volt, de túléltem. Miután kimostam egy ronggyal - feltöltöttem vízzel, majd  - ízlés szerinti elrendezésben visszahajigáltam a köveket. Az első akkorát bluggyant, hogy mehettem volna vizespóló bajnokságra. Na jó ez kicsit túlzás, de a képem eléggé vizes lett. A halakat meg a tavirózsát még nem telepítem bele, mert egyrészt a következő napokban hidegek is lesznek, és azt ne szereti a növényzet, másrészt nem akarom, hogy klórba fulladjanak átteleltetett jószágaim, és értékes növényem.Így most az egész úgy néz ki, mint egy vízbedobált kavicsokkal, és víízzel teli, földbesüllyesztett minicölöpkerítéssel körülvett, lakatlan kertitó.

Van viszont körülötte szépséges növényzet: íriszek, bambuszok, liliomok, ibolyák, boglárka, árnyékliliom, sőt még odavetődött valahogyan egy bodzabokor is. A tavacska háta mögött kialakítás alatt van egy támfallas rész, ami t a kényszer szült, mert a korábbi kerítés betonalapja volt ott lézengő gyomokkal, meg a közös udvaron fellelhető szerszámok is oda voltak suvasztva, ami egy kerti tóna nem egy épületes háttér, így  nekiálltam megcsinálni. Lassan haladok vele, de a későbbi látványért cserébe nem sajnálom az időt. Csak az a baj, hogy mellettemég van egy halom más tennivlóm is: házimunka, gyereknevelés. Persze egyéb kreatív tevékenységeim is, de azért nem panaszkodom.

Ma például felszerelem az íróasztalra a fiók zárját, és az ajtaját, és ha szerencsém lesz, akkor a bútorfogantyúkat is. Ezt azért így mondom, mert a fogntyúkhoz túl hosszú csavart adtak, és vagy le kell belőle vágni, vagy másikat keresni. Először megpróbálom a csiver-csavarjaim közt hátha van hozzáillő. Ha nincs megkérem a szomszéd Gyuszi bácsit, hogy valamit kezdjünk a csavarokkal, és amilyen szerencsém van még lesz is neki.

Főzök ma töltött káposztát, (ld. Sütés-főzés), s tovább szórakozok a tojáscsipkézéssel, ami nem egyszerű, mert egyik-másik tojásnak papírszerű héja van. Ezek még a boltiak voltak, de amit most hoztam otthonról azok már sokkal jobbak. Majd meglátjuk mi lesz.

 


Április 11.

Voltunk otthon. Ezt így vicces írni, mert HAZA is jöttünk.

A szüleinknél voltunk hétvégén, meglátogattunk pár barátot is, valamint megnéztük a Mangalica fesztivált is Debrecenben. A nagyobbik gyeremkünket most a nagyik istápolják 2 hétig... Ők akarták, mi meg nem bántuk, mert hátha pozitív változást hoz a viselkedésében a levegőváltozás. Mi meg addig - úgy döntöttünk - kigletteljük és kifestjük a gyerekszobát. Egyre többet gondolunk a hazamenetelre, csak egyenlőre a  Zuram  álláslehetősége a kérdés. No meg persze az enyém.

Visszatérve a hétvégére: a lurkók jól érezték magukat, és így aztán mi is. Baráti beszélgetések, családlátogatások, így zajlott. Rebgeteget nevettünk, a gyerekek futkároztak a szabadban, szombaton meg kóstolgattunk Debrecenben. Azt kell, hogy mondjam a fesztivál igazán színvonalas volt, köszönhetően a szervezésnek, a jelenlévő kiállítóknak, mert az idő - sajnos - nem kedvezett nekik. Egész hétvégén erős szél volt, néha szemerkélő eső is, de azért ki-kibújt a nap a felhők közül. Mi is szalonnát akartunk sütni, de a széltől nem mertünk.

A kertbe viszont kimentem, és még ástam is egy keveset, de vettni már nem tudtam, mert az idő miatt nem annyit ástam, mint szerettem volna, és a hatalams rögöket sem törtem össze teljesen, csak egy részen. Gereblyézésről meg szó sem esett már. Úgyis megyünk húsvétra is, majd akkor befejezem, és elvetem a magokat., még úgysem késő.

Azon is gondolkodtam, hogy az udvaron van egy befejezetlen melléképületecske, amit megcsinálnánk tyúkólnak, és a tyúkoknak meg lenne hely bőven kapirgálni, mert a veteményes részeket meg elkerítenénk. Persze ez is idő kérdése, mint minden egyéb.

Megkaptam magunktól a szülinapi ajándékomat, ami egy multifunkciós barkácsgép, amit már alig várok, hogy kipróbáljak, de a mai nap még türelemre intem magamat, mert kicsit pihenni kellene, ugyanis megfogyatkozott családommal hajnalban indultunk haza egy olyan éjszaka után, amikor a lurkók végig hánykolőódtak, meg nyöszörögtek. Mátékám még közénk is mászott úgy fél három tájékán, de aztán fél négy körül - hosszas forgolódás, nyögdécselés, és rúgkapálás utánvisszavonult a saját ágyába. Árpi éjfélkor velőtrázót sikított, mert rosszat álmodott, és a sötét szobában az ágyában ébredt, mikor a világos nappaliban az apja oldalán aludt el. Szóval sokat pihentünk, aztán utaztunk úgy 2,5-3 órácskát, ami után Balázsom (a Zuram) elment a "dolgozóba", én meg pakolászgattam és babáztam kicsit, kiélvezve, hogy most több figyelmet tudok szentelni a kisebbik gyermekemnek.

Nemrég itt járt kicsit Szandi barátném, trécseltünk kicsit olyan nőcis dolgokról, közben megetettem Árpit, és le is fektettem. Főznöm nem kell, mert a drágám itthon hagyta az ebédjét, és ő azt fogja enni, mi meg már ettünk. Szandival megvolt a több, mint "Öt perc szünet".

ot-perc-szunet.jpg

Most meg itt vagyok. Na de megyek is, mert annyi mosnivalóm van, hogy gátat tudnék építeni belőle...

Ja azt majdnem elfelejtettem, hogy tegnap este Eri barátnőmtől kaptam egy mázsa ültetnivaló virágot. Nem gondoltam, hogy ennyit kapok, mert csak pár tőre gondoltam, de így is jó, mert így tudtam adni anyóskámnak is, akinek meg pont kipusztulófélben vannak a hagymásai. Jó lesz pótléknak. Még az itteni szomszédasszonynak is tudok adni - kárpótlásul, hogy Árpád fiam állandóan homokozónak nézte a múlt héten a kertjét.

 

Április 7.

Na ez a nap se lesz piros betűvel írva a naptáramban.

Inkább feketével...

Máté Milán  - a drága nagyobbik gyermek - tegnap a szülei jóindulatának köszönhetően játszhatott némi autós játékot a számítógépen, kormánnyal, meg minden. Úgy gondoltuk, hogy - mivel az utóbbi időben elég sokat volt büntetve - hátha feldobja kicsit, és nem fog annyit rosszalkodni, mert arra sarkalja a lehetőség. Mármint, hogy játszhat, ha jó fiú. Ez nem jött be. Ma még rosszabb volt, mint máskor, ráadásul egy gyereket - akivel egyébként rendszeresen játszik - véresre harapott. Mindezt az állandóan savanyú pofákat vágó, rendszerint semmibe bámuló óvónő mondja majdnem hisztérikusan, miközben tudván tudom, hogy szinte soha nem foglalkozik a gyerekemmel. Van pár kiemelt kedvence, azonkívül meg mindenki másra nagy ívben tesz. Ha találkozom vele, néha még köszönni se köszön, de én meg legyek vele toleráns...

Elegem van ebből az oviból. Ráadásul most hallottam az egyik szülőtől, hogy reggel még állítólag a rendőrség is kinn volt az ovinál akkora btrány volt. Mert az egyik kisfiú zaklatja a másikat. Mit ne mondjak, a múltkoriban az én fiam olyat szólt a nagyanyjánál, hogy elhűltem. Azt mondta, hogy az egyik fiú megfütyizte, de aztán néma csend, és nem mondta el, hogy az mit jelent. Már nem tudom mikor élénk a fantáziája, és mikor valóság, amit mond. Könyörgöm milyen óvónő az olyan aki mellett az egyik gyerek zaklathatja a másikat?

A kicsit bölcsibe kell majd adni, hogy menni tudjak dolgozni legalább 6 órában - GYES mellett - akkor meg úgyis olyanhelyre kell vinnem a kettőt, hogy közel legyen a bölcsi, meg az ovi egymáshoz. Hátha akkor nem ér bennünket hátrányos megkülönböztetés azrét, mert nem vagyunk romák, és minket lehet piszkálni.

A másik kedvencem - amit már meséltem -, hogy a gyerekkel már megint az fordult elő, hogy csak ült, és öltözött, aztán egyszer csak "hirtelen" megharapott egy gyereket. Nem akarok senkit megbántani, de nekem ezt hiába mondják utólag. Mit csináljak már akkor? Üssem agyon? Fojtsam vízbe? Vagy mégis mit óhajtanak tőlem? Azért adtam oviba, hogy szocializálódjon, fejlődjön, de csak azt tapasztalom, hogy amióta oviba jár visszafejlődik: gagyogva hisztizik, szinte semmit nem tanult, már lassan öltöztetni kell megint, mert nem csinálja ötvenedik megszólítás után sem, (pedig mikor elkezdett oviba járni magától öltözött itthon,) köpköd, stb.

Ezért jár oviba a gyerekem?!

Kíváncsi vagyok, hogy mikor vetik már alá az óvodai, iskolai pedagógusokat végre egy évente elvégzendő alkalmassági vizsgának, aminek mondjuk része lenne a pszichológiai alkalmassági vizsgálat is. Szerintem ugyanis a pedagógusok "szavatossági ideje" is lejárhat, s egy idő után alkalmatlannak bizonyulhatnak a gyermekfők kiművelésére.  Ezért is tartom nevetségesnek azt a bevett gyakorlatot, hogy még nyugdíj után is taníthat egy tanító, v. tanár.

Erről ennyit.

Itt az idő szép. A nap süt, a madarak csivitenek, a motorosok elővették a motorokat, a nyári vezetők is kiálltak a garázsból. Van is baleset dögivel. A nulláson rendszeresen legalábbis. A zebráknál - tisztelet a kivételnek - rengetegen figyelmen kívül hagyják az ácsorgó gyalogost, de az a kedvencem, mikor vezetvén megállok a gyalogosnak, hogy a nyomorult át tudjon menni a túloldalra, erre vagy rámdudál a mögöttem lévő, vagy a szembenső sávban elszáguld mellettem egy autó.

Szőke vagyok mostanság. Néha úgy érzem az IQm is elszálla színnel, mégis nevetségesnek érzem a szőke női sofőr általánosítását. (Bár bevallom láttam már helytálló példát sajnos.) Rendszeres en történnek velem olyan dolgok, hogy megyek a főútvonalon, csávókámnak hatalmas ELSŐBBSÉGADÁS KÖTELEZŐ tábla, én  irányjelzek balra, ő meg az én sávomból óhajtan elém kanyarodni, csak úgy puszira, mert neki bazi nagy  közép, v. felsőkategóriás autója van, nem normál kis Suzuki, mint nekem, ezért nyilván Övé az ELSŐBBSÉG! Megáll az ész, és körülnéz!

Szóval szép napok vannak mostanság: tombolnak az őrültek, meg az idegbetegek, mintha nem lenne mindenkinek valami problémája....

Április 6.

Mit találtam?

http://index.hu/kultur/blog/2010/12/22/ilyen_lenne_magyarorszag

Kíváncsi vagyok, hogy kinek mia véleménye. Az ötlet szerintem nem rossz, bár már kissé elcsépelt. Ennek ellenére is tetszik nekem ez az új országimázsos film. Végre kicsit többet látok, mint a Lánchíd, a Parlament, a Hortobágy, meg a Balaton...

Április 4.

Szombaton voltunk Boldogon, a Hatvani csatában. Tényleg!

isten-hozta-boldogon.jpg

 

Ott minden évben ilyenkor lejátszák a Hatvani csatát. Előtte toborzás, népviseletbe öltözött emberek néptáncolnak, stb.

Én -aki echte vidéki gyerekként lakom Pesten - furcsán éreztem magam, mert ahonnan én jöttem - Ebes - nem rendelkezik ilyen hagyományokkal, és -sajnos! - népviselettel sem. Debrecenben persze van, de az nem ugyanaz. Ilyenkor mindig irigykedek kicsit, hogy milyen jó is annak, akinek  ilyen hagyományok jutottak. Azért persze nem panaszkodom, mert  bár nincs népviseletünk, meg régi csak  Ebesre jellemző hagyományaink, de azért rengeteg olyan lelkes ember él, és élt ott, akikre méltán büszkék lehetünk, akik tettek és tesznek azért, hogy a településen élőknek is legyen mire büszkének lenni,  és az ott élő fiatalság se tűnjön el a süllyesztőben. Most azonban elkalandoztam, a fő téma Boldog.

Annyira jó volt, hogy  végigmenve az utcán a kapuk előtt népviseletbe öltözött, fejkendős nénnik ültek, várták, hogy vonul a csapat. Mosolygósan, kedvesen, szomszéddal tereferélve nyugodtan ücsörögtek, még arra is volt idejük, hogy megdícsérjék a szépséges gyermekeinket. - akik persze ilyenkor mórikálták magukat.

boldogan-boldogon.jpg

 

sutkerezes-boldogon.jpg

 

Megnéztük a főtéren a felvonult színes sokadalmat, a műsort, amit ugyan nem nagyon hallotunk, de a látvány maga is tetszett. Ezután kivonultunk a Balázs-tanyára csatanézőbe.

szolid-kis-piknik.jpg

Felááított díszletek, jelmezes karakterek, csatajelenetek, ágyúdörgés, lódobogás,ami csak az ilyesmihez kell.

 

uldozes.jpg

 

csata-kozben.jpg

tajkep-csata-kozben.jpg

A csatától nem messze, az út szélén mindenféle árus kínálta a portékáját: volt kürtős kalács, vattacukor, lángos, pizza, hamburger, íjak, fakard-pajzs szettek, vásári csecsebecsék és kacatok, szóval minden, mi szem szájnak ingere. Az az igazság, hogy a vásározók teljes sorát nem láttam, mert nem néztük végig, csak futólag odapillantottam.

 

Amikor vége lett a csatának, mi nem nagyon nézelődtünk,  csak kicsit ücsörögtünk még, míg a lurkók futkostak, majd közel mentünk az ágyúkhoz, és a széttaposott csatatéren találkoztunk néhány leveli békával is.

Miután meguntuk a bóklászást, felkerekedtünk és a Jászfényszarun idefelé látott játszótérre mentünk, ahol újra csak piknikeztünk egyet. Aztán kellően elfáradva hazautóztunk. Egészében nagyon jól éreztük magunkat Pistiékkel, és a lurkókat sem kellett ringatni a fürdés után.

Szegény Mátékám éjszaka felriadt kiugrott az ágáyból és ijedtében állva bepisilt, ert ágyúszóval álmodott, azaz ahogy ő kifejezte magát:"lövöldözős bácsikkal".

Vasárnap Árpád Buda születésnapja volt. Cukkinis tepsis tésztát készítettem.

Sütöttem neki Oroszkrém tortát, amit élvezettel meg is kóstolt, (Receptek a Sütés-főzés rovatban)

oroszkrem-jellegu-torta.jpg

lufit fújtunk nekik, aminek nagy sikoltozós boldogság volt az eredménye, meg durrogás... mert hogy pukkadoztak a lufik sorra.

 

Március 29.

Az elmúlt napokban igazán tavaszi idő volt, így kijutottam a "kertbe" a közös udvaron. Virágzika Nárcisz, kezd bimbózni a Fürtös gyöngyike, a krókusz már elnyitott, de kiütettem a nőnapra fiaimtól magamnak vett jácintjaimat, - mert állandóan felborultak odabenn - erre a kis hajtatott szerencsétlenségeknek nem bírja a fejét a szár és állandón kidőlnek.

elpihentek-a-jacintok.jpg

Hétvégén voltunk egyik kedves barátunknál Napsugár-nézőben - mivel a kislányukat hívják Napsugárnak, és éppen névnapja volt. Remélem nem haragszanak meg, hogy közhírré teszem, de nagyon boldogok voltunk, amikor kiderült, hogy várják a gólyát - végre megint. Szóval Napsugár-nézőben törtük a fejünket, hogy mit is vigyünk ajándékba nekik. A ház asszonya kapott egy kültéri növényt  - Japán Babérsomot, ( Aucuba japonica) - ,  a ház ura egy bort, amit a Tokaji borvidéki falvak címerei díszítettek - a férjem szerint, meg Pisti szereti a heraldikát, ezért stílszerűnek érezte. A kicsinek a Zuram kitalálta, hogy vegyünk egy ilyen Napocskás kispárnát,  - amiből tizenkettő egy tucat szerintem - de én meg felajánlottam, hogy varrok egyet. Nem lett volna az gáz, csak hosszadalmas volt. Részletek, és képek  a kreatív ötletekben. A lényeg, hogy elkészült, vittük a lyánynak a párnát.

 

Annyira édesek voltak, mert csináltak egy csomó falatkát különféle fínomságokbaól, mint pl. Bácskai hurka, Csabai csípős szalámi, Bakonyi camembert, sonka, stb. megspékelve bébikukoricával, csemegeuborkával, paprikával, almával, illetőleg koktélparadicsommal. Ráadásul desszertnek meggyespite volt. Nyami! A legnagyobb probléma az volt, hogy nem bírtam leállni és csak ettem-ettem. Főleg a camembertes falatokat - nem mintha a többit nem imádnám, de azt valamiért csak ritkán veszek, magam miatt, meg soha. Drága gyermekeim - rájuk jellemző módon - összebalhéztak egy autón, amit a kisebbik nyert, mert senki nem bírta hallgatni a hisztijét, még a bátyja sem. Ha ez nem lenne elég, még le is nyúlta - a barátaink teljes eegyetértésével - most már egész biztosan örökbe, mert itt --ott törmelékessé kezd válni, de ha el akarjuk tőle venni, akkor meg szét akarja a fejét verni a padlón, a falon, vagy amit éppen ér. (Ez olyankor vicces, mikor pl. a feje oldalát egy párnához, vagy egy plüssjószághoz veregeti.)

Nagyon jól éreztük magunkat, ráadásul a fiúk is kaptak egy-egy képeskönyvet, aminek én jobban örültem, mert mondókák és mesék vannak benne. A srácok egyébként jól elfáradtam - mi is - és hazajöttünkkor kb. fél kilenckor az egész család - némi öltözködés után - ágyba zuhant.

Másnap reggel kötelező program - FORMA-1!  Én persze nem sok mindent láttam, mert a fiúk nadrágjaiban cseréltem gumit, ami szép egy procedúra volt - ki a fene találta ki, hogy a kochoz varrja az eredeti gumit?! - bontogatás, szegés, visszavarrás, gumibehúzás biztostűvel, gumi-összegépelés, ÉS! ha  mégis nagy a gumi, akkor még csomózás is. Miután négy-öt nadrággal végeztem, - lazítás gyanánt - jöhetett a konyhai meló: mosogatni amit a gépi mosogatónőm nem csinál meg, pl. a fa, ill. fanyelű tárgyak, nagytepsi, - amit egyébként elmosna, de annyi helyet foglal el, hogy inkább kézzel gyorsan elmosom a többi nem gépi mosogatásúval egyetemben - fedők, mert a múltkor az egyiknek a füle a kezemben maradt, miközben a fedő még mindig a kaján leledzett. Nehogy véletlenül unatkozzak - megfőztem a krunplilevest, amit ebédre szántam és bedagasztottam,  kelesztettem, majd kiszaggattam, végül rövid újrakelesztés után kisütöttem a Farsangi fánkot. Igaz már nincs farsang, de mikor olyqan fincsi, és az egész család kétpofára tömi!!! Ki porcukrosan, ki ilyen, vagy olyan lekvárral, vagy mogyorókrémmel. Már megint elfelejtettem lefényképezni!  Egyik másik - aminek nem izomból nyomtam be a közepét  - Bécsi fánnká változott, ezért erősen gondolkodtam, hogy gyorsan kavarok egy pudingot hozzá, de aztán letettem róla. Receptek a Sütés-főzésben.

Tegnap - családom nagy örömére - újra Rakott zöldbabot csináltam, mert egyrészt a készleteimben szinte már csak darált hús, zöldségek, és gyümölcsök vannak, másrészt meg imádom látni, hogy mindenki majd megfullad, úgy eszi... Eredetileg csak egy étkezésre való adag lett volna, aztán meggondoltam magam, mert ma mennem kellett a Magyar Államkincstárba GYESt igényelni. Juhhé! Most aztán jól meggazdagszunk!

A MÁKba menés amúgy is katasztrofális volt. Máté Milánt elvittem oviba úgy, hogy ő a biciklijével jött, Árpit meg pórázon és kézenfogva, néha pedig ölben vittem. Ott átöltöztünk ovis cuccba, aztán kézmosás, puszi és már ment is, mi pedig ki a buszhoz, azzal a metróhoz, metróval Árpád-hídhoz, ahol feljövén a zt se tudtam kis ideig hol vagyok, de aztán, mikor egy kedves hajléktalan - legalább is annak tűnt - belőtte az irányt, megtaláltam a helyet. Utána jutott eszembe, - hiába no, szőke vagyok - hogy van énnekem egy okostelefonom is! Mindegy, akkor már ott voltam. A szőkeség elve nagyon érvényesült, mert az első potás, vagy mi, csöppet sem kedvesen, és majdnem szótagolva mondta el, hogy töltsem kia papírt, aztán majd ad sorszámot. Kitöltöttem. Volna, mert kérték a Zuram TAJ-számát.  Kérdem én, ki a fene hordja magával a párja TAJ-számát? Na én NEM. Nincs tollam, mert elhagytam útközben, kipottyant a táskámból észrevétlen. Benn nem lehet telefonálni mobilon, amin meg tudom a telefonszámot, "mozgó" tolluk meg nincs. Végül a lecserélt már második - igazán kedves - portás-biztonsági őr adott kölcsön egy "szolgálati" tollat. Kimentem telefonálni, a gyerek dobálta magát, a Zuram nem vette fel. Munkahelyi telefon hívása következik, a gyerek továbbra is dobálja magát, és vörösödő fejjel üvölt,  a Zuram megbeszélésen még vagy félórát - tudom meg. ÉLJEN! Na de van nekem egy éfesanyám, aki könyvelő, és  - mit ad isten! - a Zuramnak is ő könyvel, tehát ismeri az adatait. Hívás. Telefon1 lemerülve. Telefon2 - az általam utált - hangposta jelentkezik. Telefon3- senki nem veszi fel. Telefon4- mamáé, aki többnyire anyu közelében van, és tudja adni, de nem veszi fel. Telefon5-t már nem hívtam...Sokkot kaptam az üvöltő-hisztiző gyerek látványától - akit egyébként meg tudok érteni, mert kinn a sok autó, busz, villamos, meg levegő, benn meg a négy fal, semmi szórakozás -, meg attól, hogy semmi nem úgy megy, ahogy kellene. Bementem megköszöntem és visszaadtam a tollat, erre megszólal a mobilom. Gyerekestől ki, mire kiderült, hogy a Zuram dolgozója feltalálta magát és a Zuram TAJ-számát. Na vissza be üvöltő gyerekkel, mobillal, toll újra elkér, kirohan üvöltő gyerekkel, és zaklatott kézzel felír a szám. Megköszönés, elköszönés, gyerek-felnyalábolás, toll-visszaadás, megköszönés, sorszámkérés, kapás, megköszönés, várás. Üvöltő gyerek továbbra is, mindenki néz, hogy tán kínzom, aztán a tapasztaltabb anyukák megnyugodva elfojtanak egy vigyort. Kiírják a számomat. Úristen! Hova kell menni? Egyik ajtón sincs szám! Ez már tényleg szőkeség, mert kb. 60-as betűnagysággal egy ajtón: "ÜGYFÉLSZOLGÁLAT", de ilyenkor már alig látok az idegtől. Bemegyek a pulthoz, - ahol egy igazán kedves fiatalember volt  -, letettem elé a papírokat és majdnem sírva mondtam, hogy ne haragudjon, de van rajta egy kis dekoráció - mert Árpád Buda most élte ki kreatív hajlamát a tollal -, de én már nem tudok egy másikat kitölteni hisztiző gyerekkel. Megnézték ketten, erre azt mondja nekem az odajött hölgy, hogy miért nem viszem ki a gyereket kicsit megnyugtatni?  Azért csupán, mert pont az a vágya, hogy kimenjünk, és akkor ugyanúgy nem tudok vele boldogulni utána, sőt vissza sem tudok jönni. Elfogadták, kitöltettek velem még egy nyilatkozatot, elkértek pár dokumentumot, aztán jött egy hölgy, aki adott egy pici Smart-autót Árpinak aki azonnal elcsendesedett. Rafkós kölyök! Onnantól nyugi volt mivel azonban kész voltunk, megkaptam az igazolást és jöttük ki - a gyerek legnagyobb örömére. Villamosra szálltunk, aztán egy másikra és elmentünk a Lehel paicra, mert ha már erre jöttünk legalább szétnézek, hátha van valami bevizsgált gomba, vagy valami. Gomba csak aszokásos volt: csiperke fehér, barna, laska, és shiitake. Helyette volt viszont rengeteg Medvehagyma. Erről bővebben később a Gyógy- és fűszernövényekben. Volt csak csokros, és CSEREPES is  -nagy boldogságomra. Tudniillik, már évek óta keresek vásárolható tövet, de eddig midig csak csokrot találtam. Na jó egyszer találtam az Auchanban azt hiszem Halottak napja, v. Karácsony előtt zacskóban szaporítóanyagot, de aztán nem lehetett kapni többet, akkor meg nem volt pénzem, csak a legszükségesebbekre. Most viszont vettem két csokrot, amit itthon vízbe tettem - előtte megkóstolttam, nagyon erős, és nagyon fokhagymaszagú! -  a cserepest meg majd elütetem, most jó helyen van még a cserépben. Amúgy is úgy látom, van rajta két bimbó!!!  Vettem még két szép csirkemellet csontosan-bőrösen, meg egy csomag retket. Többet akartam, de már csak bankkártyám volt, arról meg nem akartam levenni pénzr. Szóval holnap medvehagyma lesz, meg csirkemell valamilyen formában, majd még kigondolom... A lány - akitől vettem a medvehagymát - azt mondta, hogy lehet saláta, fűszer húsra, meg krémleves is, de akkor úgy a finom, ha vajon párolom. Na de aki látta a Julie és Julia - két élet egy receptet, az tudja jól, hogy "Vajból sohasem elég!"  Dűnerajongók:"Fűszerből nem lehet hiány!"

Még nem tudom mi lesz, de biztos isteni!

 

Március 24.

A napokban voltunk orvosnál - egyrészt, hogy MM-nek kérjünk egészségi igazolást (eldobom az agyam!), másrészt, hogy Árpika végre (majd kétévesen!) megkapja a 18 hónapos kötelező szurit.

Na ez egy vicc volt. Szerencsére a Zuram hazajött, hogy vigyázzon Mátéra, így csak egy gyermekkel kellett kínlódnom. A Kisdrágám ugyanis amint beléptünk a váróba irgalmatlan bűzt kezdett eregetnia pelusából, úgyhogy rögvest tisztába is tettem, pontosabban szólva csak lerántottam a műsoros pelust, megtakarítottam úgy altestileg, aztán bodyban maradtunk. Már ekkor éreztem, hogy gáz lesz. Nem is tudom, hogy miből gondolhattam, ha csak abból nem, hogy Árpibaba fojtogatni kezdett a csepp karjaival. Merő szeretetből. Találkoztunk egy árpis szülőtársammal - egy szobában voltunk Árpi születése után -, akinek meg éppen vérvételre kellett beutaló a picikének, mert szteroidot kell szednie ízületi gyulladás miatt. (Tudvalévő, hogy ilyenkor rendszeres májfunkciós vizsgálatra kell járni...) Lényeg, hogy Árpi nagyon nyűglődött. Hát még amikor beléptünk a rendelőbe! Azt az üvöltést, mikor meglátta, hol van!!! Megmérni is alig tudtuk, a sztetoszkóptól meg már hang nélkül ment a rívás... Érdekes, mert mikor megkapta a szurit bömbizett még kicsit, de amint a kezébe adtak egy nestlés matricát abban a pillanatban elhakult, és kijelentette, hogy "Ma-khi". Én meg dagadtam a büszkeségtől, mert nem egy dumás gyermek...

Mátékám meg a mai napon segíteni akart. Nem tudom ki ismeri azt, amikor egy kisgyermek segíteni akar... Kimentünk az udvarra levegőzni-rohangászni, én meg közben a kiskertből ültetőkanál segítségével kiszedtem az odaköltözött fűcsomókat. Azt szoktam csinálni, hogy amíg kicsik nem zargatom őket, de ha elérik a fűcsomó méretet abban a pillanatban kiszedem őket és áttelepítem a gyep kikopott foltjaiba. Így a gyep is sűrű marad, gyom sincs, mindenki boldog... MM kitalálta, hogy ő is ás, de szerencsére még azelőtt észrevettem a tevékenységét, mielőtt az éledező liliomhagymát is kiásta volna. Eközben kisebbik fiam buzgón ölelgette - sőt puszilgatta! - az udvar egy eldugott szegletében rejtegetett nyári gumikat. Nem tudom, az összes kisfiú kerékfüggő?! A kinti játék tehát abból állt, hogy A pontból B pontba rohagásztam, és vica versa. Ma nem is főztem, mert tegnapról maradt babfőzelék fasírttal, de pillanatokon belül kitalálom, hogy sütök valamit, vagy tejbegrízt főzök, vagy valami hasonló...

Március 8. Nemzetközi nőnap

Ma a gyerekem azt mondta nekem miután átkapcsoltam gépre, hogy mesét nézzünk - mert már untam a gagyi rajzfilmeket , amit már kb. 1000 alkalommal ismételt a Minimax -, hogy "megmondalak apukámnak!"

Na boldog nőnapot nekem!

Amúgy közöltem a Zurammal, hogy ne hozzon virágot nekem, inkább valami kedves, romantikus,  finom, és nőies dolgot, mint hőlégfúvó, v. jobb ragasztópisztoly, egy 0,75 literes parketta-, v, csónaklakk, rezgőcsiszoló szóval egy halom kis nőies játék.

Szerintem elfelejti, v. azt fogja mondani, hogy tessék itt a pénz, menj és vedd meg!  Ezzel nem is lenne gond, ha nem lennék épp a halálomon az influenzától: fáj a mellkasom a sok köhögéstől és elfogyott a Lándzsás útifű szirup, ami már az utóbbi időben amúgy se nagyon használt...Biztos azért, mert literszám szükséges volt.

*

 

Március 7. Sikerült túlélnünk a hétvégét.

 

 

 

 

Ugyanis Péntektől folyamatosan, bár a Zuram már Hétfő óta nyomatjuk az influenzát.

 

 

 

Már megint.

A hétvégén fetrengésből, váladékban fuldoklásból lázas önkívületből, hidegrázás, stb. állt. A létfenntartó rendszerek kikapcsoltak - tehát a ház rohanásnak indult. Vasárnap már volt annyi energiám, hogy a szombati sütésű, bolti származású  - megjegyzem CBA-s és bolti létére házi ízű - hurka-kolbász mellé képes voltam gyors paradicsomlevest csinálni, ami NEM POR, hanem csak hamar elkészül.
Bár nem hiszem, hogy kisebbik fiam - Árpád Buda - táplálékra szorulna két félig megemésztett használaton kívüli egér, és egyéb "építési törmelék" , mint pl. játékautókerekek, babafejek, papucsok stb. megcsócsálása után. Jó, persze mind időben meg lett menekítve tőle, de akkor is!

A hétvégét - mint már említettem vala - megúsztuk, de ma kénytelenek leszünk gyermekorvoshoz menni, mert bár jobban vagyunk, de még mndig nem jól. Meg aztán nem is ártana, ha az orvos is azt mondaná, hogy áhá!, és adna egy igazolást arról, hogy kb. X nap múlva egészségeen mehet oviba.

Amilyen mákom van megint három napot jár majd, aztán egy hétig meg itthon lesz. Illeszkedjen be a drága!

Igen-igen.

Mert az oviban változóan jók vagyunk: ha MM-mel foglalkoznak, akkor - láss csodát! - semmi baj vele, de amint már nem érdekli az óvó-, és dadusnénit azonnal problémás lesz.

Bocsánat, nem erről szól a gyermekkor?!

Érdekes módon amikor egy időben harapott, azt mindig visszahallottam. Beszéltem vele, a szülőkkel, az óvónőkkel, korábban pszichológusnővel, hogy oké, akkor valaki mondja meg mi a szöszt csináljak? Mindenki csak széttárta a kezét. Amikor persze érte mentem és a szeme sarkában egy lila folt volt, akkor senki nem szaladt elújságolni, hopy a másik kisfiú úgy meglöte, hogy nekiesett a kiságynak és ha egy kicsit lejjebb megy, akkor kifolyik a szeme... Akkor mindenki mélyen hallgatott és került engem.

Azt aláírom, hogy hisztis, de hogy komoly probléma lenne vele, azt nem hiszem.

A hiszti az tényleg probléma nála, ha előjön, mert olyankor földhöz veri magát és nem néz semmit.... Így repedt fel az oviban a feje. Ezért persze nem hibázztatom a dolgozókat, teljesen véletlen, hogy pont ott vágta magát hanyatt, ahol a járda kezdődött az udvaron. Valamilyen szinten azért enneki is megvolt a haszna - ha lehet így fogalmazni. Azóta nem vágja magát hanyatt és hisztizik. Az új stádium - nálunk -, hogy kimegy az ajtón és bevágja maga után, vagy ha ez nem jönne össze, akkor karba fonja a kezét - ez milyen idétlen kifejezés! - és roppant bosszantó módon jön az "akkor", illetve az "akkor nem" kezdetű mondat. Ennek a folytatása általában értelmetlen, mert vagy "nem szeretlek", vagy valami olyasmi ami neki nem jó, pl: " nem játszok az autóval". Mindezt azonban olyan eltökélt, konok arccal adja elő, hogy az embernek felmegy az agyvize. Könyörgöm, ez csak egy gyerek! Már zsarol?! Persze bevallom becsületesen, hogy néha meg utdnám fojtani, máskor elmélázom, hogy "Jééézusom! Ez a gyerek kiköpött én vagyok kicsiben." Még az ajtócsapkodás is stimmel. A fura csak az, hogy az "akkor"-korszak az kiskori, az ajtócsapkodás , meg nem...

Érdekes, ha itthon van a gyerek, akkor egészen rendes gyerek, ha le tudom kötni valamivel: mesével, filmmel, játékkal, könyvvel. Mondjuk a pakolás nem az erőssége... Kire üthetett?

Persze, ha van valami ami elősegíti, akkor azt is megteszi. Működik nála a valamit-valamiért elv, pedig Szűz jegyben született, nem Mérlegben. Igaz korábban jött egy héttel, és az akkori dátum szerint Mérleg lett volna.

A lényeg, hogy az óvónénik szerint megint járni kell pszichológushoz. Azt persze nem értem, hogy más gyerekeknek miért nem, mikor bőven problémásabb, mint az enyém. Nem pont ezt a kérdést tettem fel az óvónéniknek, csak azt, hogy miért? Amire az volt a válasz, hogy azért mert  a hiszti, meg esetenként  a harapás, (ami azóta szinte 100 százalékosan megszűnt,) esetleg más dolog  - ami megjegyzem gyerekeknél előfordul - lökdösődés, stb.  IDÉZEM."váratlanul, minden ok nélkül" fordul elő.

Nos, én meghallgattam a másik felet is. Nem állítom, hogy a kisfiam egy angyal - de nem ám! - , de alapjában őszinte. Megkérdeztem, hogy hogyan is voltak azok a dolgok, mire kiderült, hogy volt olyan helyzet, mikor más gyerekek nem hagyták játszani az óvodai játékokkal - az egyik esetnek szem- és fültanúja voltam.

Akkor például kinn voltak az udvaron és ő kis műanyag bögre homokkal a kezében odament egy "minikonyhához", hogy megsüti a mikróban a sütit, mire egy kislány - aki adig ott sem volt - odaugrott, hogy azzal most ő játszik és arrébb lökte az én bárányszelíd kisfiamat. Ez még óvodakezdéskor volt. Az óvónéni ott állt és látta-hallotta az egészet, de nem tett semmit, végül én szóltam a fiamnak, hogy kérje meg a kislányt, hogy tegye be a sütit a mikróba - így lett béke.

Így ragad a rossz példa a gyerekre már a z elején, mert ha arrébb lököm a másikat az az enyém felkiáltással, akkor az működik! Csakhogy fordított esetben az én gyerekem a rossz, akinek gyermekpszichológushoz kell mennie.

Másik eset: az egyik fiú mindig a fenekében lógott a fiamnak, annyira szeretgette, hogy már másnak tűnt a dolog. A fiamon látszott, hogy zavarja a dolog, de ezért nem szóltak a másik gyerekre. MM pedig ettől kellően ingerlékeny lett, mire persze egy szóra megtörtént a baj. Ezzel a gyerekkel - mondjuk - már mgoldódott a problémánk.

Több hasonló eset is volt, de minden egyes alkalomra már nem emlékszem.

Mindesetre az feltűnő számomra, hogy van egy-két gyerek, akivel kiemelten foglalkoznak, miközben az én fiam meg visszafele fejlődik. Amióta oviba jár nehezebben megy az egyedül öltözés, rossz szokások ragadtak rá, mint pl. nyálbuborékfújás, köpködés.  Én biztatom a kreatív elfpglaltságra, de ő nem vesz részt ezekben a dolgokban. Ő ttöbb dolgot s mondott magyarázatként, egyszer azt, hogy nem engedte az óvónéni, mert nincs hely, másszor azért, mert elküldték autózni. Talán három dalt hallottam, amit az oviban tanult, a többit, meg a többi kis versikét a családban tanulta valakitől. Persze lehet, hogy ugyanazokat a dalokat ott is tanították nekik, de neki már nem volt új.

Ilyenkor nem tudom mit higgyek.

Elkalandoztam. A lényeg, hogy túléltük a hétvégét.

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Viagra En Ligne Moins Cher KelChiemo

(KelChiemo, 2019.10.17 11:51)

Zithromax Generic Equivalent Achat Cialis 20 <a href=http://tadalaffbuy.com>cialis from canada</a> Gpc Health Canada Pharmacy

Where To Buy Secure Fluoxetine Medicine Lessaunty

(Lessaunty, 2019.09.03 16:55)

Viagra Necesita Receta Medica <a href=http://cialvia.com>tadalafil cialis from india</a> Prix Du Viagra 50mg Viagra Les Jeunes Misoprostol 20mg Avis

B: incisor slit-lamp pindolol illnesses failure?

(ekizudienealo, 2019.06.14 10:36)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone Online <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone Online</a> itr.acbz.concolor.eoldal.hu.mdp.sy http://mewkid.net/buy-prednisone/

Bronchial quietly oncotic cautious bladder.

(iwahaqaje, 2019.06.12 23:26)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone</a> pjx.sncg.concolor.eoldal.hu.pdp.th http://mewkid.net/buy-prednisone/

Fractures developing manometry interferon tattooed ladder contemporaries.

(uwiqnuhujon, 2019.05.19 22:33)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Buy Prednisone <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Buy Prednisone Online</a> ebp.ymer.concolor.eoldal.hu.qua.pv http://mewkid.net/buy-prednisone/

Having haemangioma sequelae fascia; diaphragms.

(ibogilufeba, 2019.05.19 20:53)

http://mewkid.net/buy-prednisone/ - Prednisone Online <a href="http://mewkid.net/buy-prednisone/">Prednisone</a> qcv.bufh.concolor.eoldal.hu.old.bp http://mewkid.net/buy-prednisone/

Miscarriage tourniquet-like threshold excursions forceful, irritation.

(uznomileiiwu, 2019.04.27 07:30)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">Prednisone Without Dr Prescription</a> djx.wuno.concolor.eoldal.hu.ffg.yk http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Multiple alarming squeamish parkinsonism specialists, inherent busulfan.

(uexafesocri, 2019.04.27 05:12)

http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/ - Prednisone 20 Mg <a href="http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/">23</a> vdd.recb.concolor.eoldal.hu.sgf.xq http://theprettyguineapig.com/prednisone-20-mg/

Silagra 100 KelChiemo

(KelChiemo, 2019.03.07 10:25)

Pharmacie Cialis Priligy Walgreens <a href=http://truthaboutstaininggrid.com></a> Where Can I Order 20 Gm Retin A Tubes

pusna@freemail.hu

(Napsugár anyukája, 2011.03.31 13:53)

A szombat esti összejövetel után az én lányomat sem kellett ringatni :) (ez persze nem szó szerint értendő, hiszen már 2 év felé közeledik)! Ahogy elmentetek, gyors pancsi, elő az új "napsugaras" párnácska, kb. 2 korty a szokásos 3dl lefekvős tejcsiből és már javában szundikált is :)
Ja, épp ma gondoltam, hogy utánanézek, milyen növényt is kaptam :) KÖSZI!

Re: pusna@freemail.hu

(concolor, 2011.04.04 13:59)

Nagyon szívesen, de ha így beírod, akkor kidob 5 milliót, ahol jól le van írva. Ha gondolod, nagyon szívesen utánanézek én is, mert - bár vlalmikor tanultam róla, de már nem nagyon emlékszem...

 

 



Facebook




Archívum

Naptár
<< Október / 2019 >>


Statisztika

Online: 1
Összes: 83715
Hónap: 366
Nap: 18